|
|
|
VMX
Gyorsan telik, tegnap még.
Itt voltál, elmentél.
Verik az ereszt a cseppek.
Ideje most már erőt vennem.
Magamon, mégis,
a drámánk több ezren nézik.
A folytatást várják,
pedig mindez több sebből vérzik.
Elmentél, felettem,
én meg egyre többet felejtek.
Két marokkal tartalak,
de a szemem alatt megfojtanak.
Megjelent látom,
a hóban egy lábnyom.
De olvad,
így semmit nem bánok.
Bridge
Lejátszom ezt a dalt.
Visszatérnek majd.
Emlékek melyek elvesztek,
valahol bennem meglesznek.
Lejátszom ezt a dalt.
Visszatérnek majd.
Emlékek melyek elvesztek,
valahol bennem meglesznek.
Refrén
Lejátszom ezt a dalt,
és visszatérnek majd.
Az emlékek melyek elvesztek,
valahol bennem meglesznek.
Elmegy minden pénz,
az ördög lentről néz.
Évekért, cserébe,
fizetnem kell még.
Lejátszom ezt a dalt,
és visszatérnek majd.
Az emlékek melyek elvesztek,
valahol bennem meglesznek.
Elmegy minden pénz,
az ördög lentről néz.
Évekért, cserébe,
fizetnem kell még.
TG
Mint egy betört cipő ez a kapcsolat.
Bár kopott, de kényelmes.
Már nem izgulsz látni az arcomat,
már nem csorgom a véredben.
Az eltelt hetekkel növünk szét,
a tervek jó része már szerte szállt.
A közös dalunk sem üvöltött rég,
csak a csendet mutatja meg merre jársz.
Fenn,
a polcon a szótár, te engem én téged nem értelek.
Beszélni könnyű,
de néma voltál a hazafele úton részegen.
Látod,
ahogy hullik a zsákból a feledésbe merült boldogság.
Én látom,
s elfogadom mától a sebekre csak idő az orvosság.
Refrén
Lejátszom ezt a dalt,
és visszatérnek majd.
Az emlékek melyek elvesztek,
valahol bennem meglesznek.
Elmegy minden pénz,
az ördög lentről néz.
Évekért, cserébe,
fizetnem kell még.
Lejátszom ezt a dalt,
és visszatérnek majd.
Az emlékek melyek elvesztek,
valahol bennem meglesznek.
Elmegy minden pénz,
az ördög lentről néz.
Évekért, cserébe,
fizetnem kell még.
TG
Csukott szemmel is megtalállak,
fényképed keretbe zárom.
Bár a hónapok felzabáltak,
másik asztalnál tovább játszom.
Mit láttam benned?
Miért látom még?
Miért pont én kellek?
Nem lehet már olyan mint rég.
VMX
Láttam szíveket,
ahogy összetörve integet.
Láttam, lángokat,
ahogy felgyújtottunk álmokat.
Látom a fényt.
De messze még a vége,
a hosszú úton,
csak az időtől kell félnem.
Refrén
Lejátszom ezt a dalt,
és visszatérnek majd.
Az emlékek melyek elvesztek,
valahol bennem meglesznek.
Elmegy minden pénz,
az ördög lentről néz.
Évekért, cserébe,
fizetnem kell még.
Lejátszom ezt a dalt,
és visszatérnek majd.
Az emlékek melyek elvesztek,
valahol bennem meglesznek.
Elmegy minden pénz,
az ördög lentről néz.
Évekért, cserébe,
fizetnem kell még.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
