|
|
|
Én még sohasem értettem félre barátságot,
Én még sohasem vontam belőle tanulságot,
Én még sohasem tudtam kezelni a távolságot,
Nem, nem, én ugyan nem!
Én még sohasem untam meg társaságot,
Én még sohasem kozmetikáztam igazságot,
Én még sohasem - sose mondtam, hogy na látod,
Nem, nem, én ugyan nem!
Ugyan már.
Sose mondtam, hogy ne beszéljünk,
Soha nem is írtam rád.
Én még sohasem találtam magamat magam alatt,
Soha bánat nem ért, soha senki miatt
nem olvasgattam a váróteremben a horoszkópomat.
Sose gondoltam arra, hogy többet nem gondolok rád.
Én még sohasem becsültem túl az ifjúságot,
Én még sohasem húztam fel köré barikádot,
Én még sohasem rejtettem e mögé a valóságot,
Nem, nem, én ugyan nem!
Én még sohasem hazudtam csúnya igazságot,
Én még sohasem öntöztem meg művirágot,
Én még sohasem - sose követtem el butaságot,
Nem, nem, én ugyan nem!
Ugyan már.
Sose mondtam, hogy ne beszéljünk,
Soha nem is írtam rád.
Én még sohasem találtam magamat magam alatt,
Soha bánat nem ért, soha senki miatt
nem olvasgattam a váróteremben a horoszkópomat.
Sose gondoltam arra, hogy többet nem gondolok rád.
Én még sohasem becsültem túl az ifjúságot,
Én még sohasem vontam fel köré barikádot,
Én még sohasem rejtettem emögé a lustaságot,
Nem, nem, én ugyan nem!
Én még sohasem mondtam igaz hazugságot,
Én még sohasem öntöztem meg művirágot,
Én még sohasem - sose követtem el butaságot,
Nem, nem, én ugyan nem!
Ugyan már.
Sose mondtam, hogy ne beszéljünk,
Soha nem is írtam rád.
Én még sohasem találtam magamat magam alatt,
Soha bánat nem ért, soha senki miatt
nem olvasgattam a váróteremben a horoszkópomat.
Sose gondoltam arra, hogy
nem, nem én ugyan nem!
