|
|
|
Elmondanám neked, hogy vártalak Téged
de kéne még hozzá egy ilyen élet.
Máig látom azt, hogy lépsz oda hozzám,
Minden apró részletet, mit magaddal hoztál
Nem tudtam soha igazán, szeretni mit jelent,
De mondanom sem kell, hogy a csend is jó Veled,
Mióta itt vagy a táblák, az utcák,
Az épületek, meg a kockák,
És már a házlakók is tudják:
Veled minden, minden, minden gömbölyű.
Csak félig voltam az, kit látsz, mikor nézel,
Mert melletted békültem meg az egésszel
A nagy szavaktól én annyira félek
Dőlt már romba előttem olyan sok ígéret
Én is követek el hibát... néha tévedek,
De azt biztosan tudom, hogy szeretem önmagam veled.
Mióta itt vagy a táblák, az utcák
Az épületek, meg a kockák,
És már a házlakók is tudják:
Veled minden gömbölyű.
Mióta itt vagy a könyvek, az újság,
Az oldalain a valóság,
És a mondatok is azt súgják,
Veled minden, minden, minden gömbölyű.
Elmondanám Neked, hogy vártalak Téged,
De itt vagyunk egymásnak, és csak ez a lényeg.
