|
|
|
Mint nyári zápor lombomon
Millió csepp halkan kopog.
Olyan, mintha egyszerre
Mindenütt érintene.
Érzem az illatát, nézem a mozdulatát,
S bár ő észre sem vesz,
lénye el nem ereszt.
Csak őt hallom és látom és érzem,
és csak rá gondolok.
Ő egy nyári eső.
Eső ázott, föld illatú,
Csillagszemű, csengő hangú.
Álmom vagy, de nem is tudod,
Hogy mondjam el, belehalok.
Mit adhatnék neked?
Esőknek kerteket,
Hangodnak füleket,
Szemednek szememet.
Téged hallak és látlak és érzem,
hogy megbolondulok.
Csak te kellesz!
Eső ázott, föld illatú,
Csillagszemű, csengő hangú.
Álmom vagy, de nem is tudod,
Hogy mondjam el, belehalok.
Mit adhatnék neked?
Esőknek kerteket,
Hangodnak füleket,
Szemednek szememet.
Téged hallak és látlak és érzem,
hogy megbolondulok.
Csak te kellesz!
Csak te kellesz!
