|
|
|
Hargitai fecskemadár hosszú útra készül,
nem hagyja el piciny fészkét könnyhullatás nélkül.
Én is, én is elbujdosok messzi tájra,
csak szívem a Hargitáért oly nagyon ne fájna.
Nem sírok én barátaim, csak a szemem könnyes,
szomorú a székely sorsa messze idegenben.
Varjúsereg lepte be az egész tájat,
odahaza gyász borít be minden székely házat.
Elhullatta a levelét minden őszirózsa,
a Hargita oldalában elnémult a nóta.
Elnémult már minden madár, madárlélek,
hargitai kis madárkák már nem énekelnek.
Elnémult már minden madár, madárlélek,
jobb lesz majd a székely sorsa, ha újra énekelnek.
