|
|
|
Verze 1
Tudtam hogyha írni fogok neked
először azt negatívan nyomulásnak veszed
a reakciód pedig nem lesz valami meggyőző
és a köszönés után az egész majd be csődöl
viszont egyszer élünk, ezért mért ne írjak rád
mi van, ha azt gondolod hogy: még egy insta srác...
aztán ahogy beszélgettünk megkedveltük egymást
megkérdezted: hány lány van még ugye nem csak egy lány?
én pedig azt válaszoltam: jelenleg csak te vagy
a következő lépés az volt, a számodat megadd
megadtad és felhívtalak, találkoztunk másnap
örültem, hogy nem csak képen instagrammon látlak
annak pedig főleg, hogy ugyanolyan voltál
akit eddig akartam az szemtől szemben ott állt
előttem pár centire és tudtam több lesz ennél
csak egy dolgot mondtam: nem kell félj
Refrén
Nem kell félj, nem kell félj, amíg én itt leszek és
engedd, hogy elvesszek benned ez így lesz szép.
Nem kell félj, nem kell félj, amíg én itt leszek és
engedd, hogy elvesszek benned ez így lesz szép.
Verze 2
azt kérdezte beülünk egy fröccsre?
úristen, gondoltam egy férfi vágyhat többre?
kikértünk egy üveg bort, hozzá pedig szódát
ilyen mikor a zsák megtalálja a foltját
ahogy fogyott a bor viccelődni kezdett
úgy éreztem a levegő körülöttünk rezgett
mesélt az életéről, hogy milyen egy napja
elmondta, hogy gyerekként még elhagyta az apja
azt mondta, hogy magányos és örült hogy ráírtam
sosem volt még ilyen lány, aki ilyen nyíltan
beszélt volna velem már az első randi közben
miközben a nevetése átcsapott pár könnybe...
azt mondtam, hogy számíthat rám, akármi is legyen
nem a múlt a fontos, hanem itt a jelen
ezután rám nézett és tudta több lesz ennél
csak egy dolgot mondtam: nem kell félj
Refrén
Nem kell félj, nem kell félj, amíg én itt leszek és
engedd, hogy elvesszek benned ez így lesz szép.
Nem kell félj, nem kell félj, amíg én itt leszek és
engedd, hogy elvesszek benned ez így lesz szép.
Nem kell félj, nem kell félj, amíg én itt leszek és
engedd, hogy elvesszek benned ez így lesz szép.
Nem kell félj, nem kell félj, amíg én itt leszek és
engedd, hogy elvesszek benned ez így lesz szép.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
