|
|
|
A városom egyik panelján ülök véresre rappelt szájjal
Itt legalább nem találkozok több fölösleges szabállyal
Egybe olvadok a tájjal, mert én is porból lettem
Minden régi tettem, egyszer majd elszáll felettem
Én nem vagyok keresztény rapper, csak keresztény aki rappel
Én tudom, hogy ki vagyok, nem úgy mint a sok személytelen ember
Vicces, de akik nevettek rajtam még mindig ismerőseim a Facebook-on
Ha ők a labda, én vagyok a Buffon, most megtöröm a több éves kussom
Hamarosan százak üvöltik a nevem, mindenhonnan szól majd a rappem
Az Istenem nélkül sehol se lennék, ez mindig tűz lesz a szememben
Csak azért tűröm ezt el, mert várok arra, hogy egyszer egyenes leszel
Mindenki azt kapja amit megérdemel, de Isten előtt úgyis letérdepel
Néha úgy érzem magam mint egy 10 csapás utáni fáraó
Az arcomon mindig látható, hogy előttem van egy zárt ajtó
Sajnos megváltoztam és nem érzem, hogy a jó irányba
Én próbálkozom amíg csak lehet, de egyelőre még hiába
Vannak páran akik oda jönnek hozzám és megkérdezik: "Mi újság?"
A hátam mögött meg szidja a rappem, az ilyet végül úgy is eltapossák
Szerintem a sértődékenység a legszánalmasabb emberi tulajdonság
Csendet szeretnék végre, hogy körbe vegyen a néma szótlanság
Az egyik barátom pár éve azt mondta, én vagyok mindenbe a példaképe
Ne mond, hogy megváltozni megérte, így magamat taszítom a mélybe
Ez valahol még mindig a KPCSL, csak az évek során kicsit átértékelt
Nem juttok messzi üres térképpel, jön az elégtétel
Úgy hallottam, hogy rossz irányba változott az énem
Új útra léptem, hogy ne kelljen az értetlen arcokat néznem
Én még csak most kezdek bemelegedni ebbe az egészbe
Azt mondták fejezzem be, de ezt mindenki nagyon benézte
Mi sosem hittünk egy Istenben, ti hisztek a kényelemben
Én meg hiszek az Istenemtől kapott örök életemben
Azóta én is megváltoztam, de ugyan az maradt az Istenem
Mikor zuhansz majd a mélybe én nem nyújtom a kezem
