Előadó: | Levente Csuka |
---|---|
Album: | Jövök - Single |
Megjelenés: | 2020 |
Hossz: | 2:45 |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Alternatív Hip-Hop/Rap |
Címkék: | Keressük! |
A városom egyik panelján ülök véresre rappelt szájjal
Itt legalább nem találkozok több fölösleges szabállyal
Egybe olvadok a tájjal, mert én is porból lettem
Minden régi tettem, egyszer majd elszáll felettem
Én nem vagyok keresztény rapper, csak keresztény aki rappel
Én tudom, hogy ki vagyok, nem úgy mint a sok személytelen ember
Vicces, de akik nevettek rajtam még mindig ismerőseim a Facebook-on
Ha ők a labda, én vagyok a Buffon, most megtöröm a több éves kussom
Hamarosan százak üvöltik a nevem, mindenhonnan szól majd a rappem
Az Istenem nélkül sehol se lennék, ez mindig tűz lesz a szememben
Csak azért tűröm ezt el, mert várok arra, hogy egyszer egyenes leszel
Mindenki azt kapja amit megérdemel, de Isten előtt úgyis letérdepel
Néha úgy érzem magam mint egy 10 csapás utáni fáraó
Az arcomon mindig látható, hogy előttem van egy zárt ajtó
Sajnos megváltoztam és nem érzem, hogy a jó irányba
Én próbálkozom amíg csak lehet, de egyelőre még hiába
Vannak páran akik oda jönnek hozzám és megkérdezik: "Mi újság?"
A hátam mögött meg szidja a rappem, az ilyet végül úgy is eltapossák
Szerintem a sértődékenység a legszánalmasabb emberi tulajdonság
Csendet szeretnék végre, hogy körbe vegyen a néma szótlanság
Az egyik barátom pár éve azt mondta, én vagyok mindenbe a példaképe
Ne mond, hogy megváltozni megérte, így magamat taszítom a mélybe
Ez valahol még mindig a KPCSL, csak az évek során kicsit átértékelt
Nem juttok messzi üres térképpel, jön az elégtétel
Úgy hallottam, hogy rossz irányba változott az énem
Új útra léptem, hogy ne kelljen az értetlen arcokat néznem
Én még csak most kezdek bemelegedni ebbe az egészbe
Azt mondták fejezzem be, de ezt mindenki nagyon benézte
Mi sosem hittünk egy Istenben, ti hisztek a kényelemben
Én meg hiszek az Istenemtől kapott örök életemben
Azóta én is megváltoztam, de ugyan az maradt az Istenem
Mikor zuhansz majd a mélybe én nem nyújtom a kezem
A most megjelenő ötödik Elefánt nagylemez, a SEMMI az előző két albummal együtt alkot egy univerzumot, miközben zeneileg és szövegében is minden eddiginél jobban elrugaszkodik a zenekar “megszokott” világától. Az eklektikus, mégis átgondolt és szorosan összekapcsolódó tematikák mentén haladó anyag koncepciója egyszerre jól körülhatárolható és absztrakt - pont, ahogy a semmi.
Nemrégiben a Van Harag című zaklatott hangvételű dallal, és a hozzá készült felkavaró videoklippel vezette fel új nagylemezét az Elefánt. Ez azonban valóban egy ízelítő volt a most megjelenő, tizenegy dalos albumról, amin egyszerre jelennek meg a ‘90-es évek post-punk és stoner hatásai, a mélabús, andalító dallamok és a szintetizátor minden mennyiségben. Mindez valahogy mégis olyan formában, hogy a sokféleség egy kerek egészet alkot - ebben segítségükre volt producerük, Dexter.
A most megjelenő SEMMI névválasztása sem véletlen, kapcsolatban áll ugyanis a korábbi, Minden című lemezzel, illetve vannak olyan dalpárok - például a Kösz és a Bocs vagy a Nincs harag és a Van Harag -, amelyek témájukban alkotnak egy univerzumot, sőt, kiegészítik egymást.
Nem csak zeneileg, de dalszövegek tekintetében is változatos a SEMMI, ami olyan témákat feszeget, ami mindannyiunkat foglalkoztat, magunkban sokat merengünk rajta, de valahogy mégis nehezünkre esik beszélni róla.
“Kevésbe a hétköznapok, és sokkal inkább az egzisztenciális jellegű kérdésekkel foglalkozunk, annak filozófiai értelmében. Ilyen például a halál vagy a semmi - én szeretem körbejárni ezeket a témákat, és van ezzel kapcsolatban mondanivalóm is. Mi nem arról mesélünk, hogy mi történik velünk vagy körülöttünk, sokkal inkább arról, mi zajlik le a fejünkben.” - tette hozzá Szendrői.
A semmit ráadásul nem csak zeneileg és mondanivaló tekintetében boncolgatják, hanem Tihanyi Anna fotográfus segítségével vizuálisan is megjelenítik. A koncepcióról így mesél:
“Az alapvető választóvonal a termékeny, vagyis a pozitív semmi, és a mindent elpusztító semmi között alakult ki. Az alapötlet a szoba volt egy térben (van is a lemezen egy ilyen című dal), ebben próbáltam meg elhelyezni a zenekart, és köréjük különböző elemeket használni. Én általában amúgy is terekben gondolkodom, itt pedig szerettünk volna egy semmihez nem kapcsolódó, “lebegő”, az ürességet ellensúlyozó teret kialakítani. Egy közös alkotói pillanatot kerestünk, ahol a csendet, a káoszban lévő nyugalmat tudjuk kifejezni.”
Ezzel tehát egy új fejezet kezdődik az Elefánt életében, aminek első állomása június 7-én lesz a Budapest Parkban, ahol bemutatják a bemutathatatlant, vagyis a SEMMI-t, amelynek dalait itt hallhatja majd a közönség először élőben.
Elefánt - SEMMI: https://open.spotify.com/album/1Rchnvg8ARhvC8IX4Rq0Dn