Előadó: | Anna & the Barbies |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Kardos Horváth János |
Kardos Horváth János |
|
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
(Janó):
Ittam a borból
és szívtam a porból,
és vártam, hogy ettől
majd homlokon csókol
a múzsa, az Ördög,
az angyal, az Isten,
de szédülten
összehánytam az ingem.
És úgy mentem templomba
Szilveszter éjjel,
szódásszifonomba'
cseppfolyós fénnyel.
Pár száz forintot
a fiúnak adtam.
Elmondtam neki,
hogy mire jutottam.
(Anna):
Mentem, amerre hívtak
szeles utak. Bolond lyukból
húztam bolond csíkokat.
Aztán pont lettem,
egy oszthatatlan darab.
Aztán játszottam
gömbvillámosat.
És egyszer csak
összegörbült az ég,
de három dimenzió
semmit sem ér.
Láttam olyan
energiamezőket,
olyan védtelen rezgést
éreztem Tőled.
Anna és Janó:
De hol vagy?
Most például hol vagy?
Hova menjek
egy ilyen tudással holnap?
Hogy legyen összerakva a kép?
Hogy legyen minden egyszerű és szép?
Hogy lennék én boldog lelki szegényen,
ha túllendültem már az egészen?
(Anna):
Látszik, még valami látszik.
Pompeii és Nagasaki remekül látszik.
Hát látszódjak én is.
Látszódjék rajtam, hogy nem vagyok kész,
csak tudni akartam...
(Janó):
...miért kellett nekem
a hülyeséget nyomni?
És miért kell előttem titkolózni?
Tegyél a vérző kollektív tudatba,
hadd legyek én a tamponja.
(Anna és Janó):
De ha jól van,
így szerinted jól van,
akkor nem szóltam.
Bocsánat, bekussoltam.
Ó, én nem kérem vissza,
tartsd meg a pénzt.
Gyújtok egy gyertyát,
leteszem a kést.
Felejtsd el fiú
amiket mondtam
a húrelméletről.
Nem így gondoltam.
Ó, én nem kérem vissza,
tartsd meg a pénzt.
Gyújtok egy gyertyát,
leteszem a kést.
Felejtsd el fiú
amiket mondtam
a húrelméletről.
Nem így gondoltam.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park