|
|
|
Anyámtól rég elüldözött a vérem,
a bánat és a bűn most a testvérem.
Az arcomon a festék pírja lángol,
rossz nőt csinált egy rendes úrilányból
az éjszaka, az éjszaka, a sok-sok bűnös éjszaka.
(Az éjszaka, az éjszaka, a sok-sok bűnös éjszaka.)
Hívott egy férfi és én vele mentem,
a bűnös csók megégette a lelkem.
Azt hazudta: csóktenger lesz az élet,
s én suttogtam: bár sose érne véget
az éjszaka, az éjszaka, az első csókos éjszaka.
(Az éjszaka, az éjszaka, az első csókos éjszaka.)
De jó is lenne tiszta lánynak lenni,
a múltamból, ha nem maradna semmi.
Nem égetne a bűnbánat, a könnyek,
ó, én Istenem, ó, bárcsak ma jönne
az éjszaka, az éjszaka, a legutolsó éjszaka.
Az éjszaka, az éjszaka, a legutolsó éjszaka.
(Az éjszaka, az éjszaka, a legutolsó éjszaka.)
la-la-la ...
A legutolsó éjszaka.
