|
|
|
Zörgő levélben,
Ágak közt járó szélben
Hallgatlak. Szólj hát!
Rámnehezül minden magányom,
S ígylen világom
Egyedül járom, egyedül.
Egymásnak volnánk,
S nem lennék már veszteg,
Rád is találnék,
Házak közt meglellek.
Könnyű karod még vállamra tér,
Minket így találjon meg a tél.
Minket így találjon meg a tél.
Minket így találjon meg a tél.
Minket így találjon meg a tél.
Visza vonat, megyek utánad,
Talán ma még meg is talállak,
Talán kihül e lángoló arc,
Talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Íme a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad!
Lépj ki ruhádból és drága gúnyád vessd le!
A csillogásnak értelme vész.
Könnyed aranyló cseppje csak,
Mi szemeden nékem sokat ér ...
Szemeden nékem sokat ér ...
Szemeden nékem sokat ér ...
Szemeden nékem sokat ér ...
Visza vonat, megyek utánad,
Talán ma még meg is talállak,
Talán kihül e lángoló arc,
Talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Íme a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad!
Taven baktale romale!
Adjatok egy szalmaszálat,
Hogy felgyújtsam a világot!
Adszi, babám a botomat,
Útnak indítom magamat!
Haza, haza, hazafelé,
Kedves rózsám háza felé.
Ahány kocsmát meglátok.
Annyi százast felváltok,
Addig iszok, mulatok,
Míg a százasból látok.
