


| Előadó: | Ajtay Andor |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Behár György |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Ha most úgy negyven éves lennék,
én annyi mindent másképp tennék.
A napfényben fütyülve járnék,
és nem keresném, hol az árnyék.
A csóktól újabb csókra gyúlnék,
s tán twistelni is megtanulnék.
Hátha még valamit kérhetek;
úgy negyven éves hadd legyek.
Nem sírok én, csak fáj nagyon,
hogy ifjúságom tovaszállt
Nem sírok én, csak fájlalom,
hogy nem jön vissza soha már.
S ha újra negyven éves lennék,
én minden szépet észrevennék.
Most a drága képet szinte látom,
amint táncolok egy utcabálon.
De másra néz most a kis édes,
és lekéri egy harmincéves.
Hátha változtatni még lehet,
úgy harminc éves hadd legyek.
Nem sírok én, csak fáj nagyon,
hogy negyven év már tovaszállt
Nem sírok én, csak fájlalom,
hogy nem tér vissza soha már.
S ha újra harmincéves lennék,
te szép diáklány érted mennék,
Te szólnál - vár a vőlegényed.
én szólnék – juszt is elkísérlek.
És elmennénk egy futballmeccsre,
ott ránéznél egy húszévesre.
S én rádöbbennék ott legott,
hogy labdába sem rúghatok.
Nem sírok én, csak fáj nagyon,
hogy harminc év már tovaszállt.
Nem sírok én, csak fájlalom,
hogy nem tér vissza soha már.
S ha újra húsz esztendős lennék,
staniszliból töpörtyűt ennék.
S tán meggyet is szednék a fáról
és nem olvasnék reumáról.
Mert, hogy is volt, ha jól emlékszem
nagy erőm volt, és pici pénzem.
Most nagyra tartják pénzemet,
ja, minden együtt nem lehet.
Nem sírok én, csak fáj nagyon,
hogy ifjúságom tovaszállt
Nem sírok én, csak fájlalom,
hogy nem jön vissza soha már.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.