Elmúlt a nyár, csak szép emlék már
A csend az úr, az élet messze jár
Ránk tör az ősz, s ő más szemmel lát
Ami rólunk szólt, ami értünk volt
Egy új tavaszra vár...
Az ősz ront el mindent
A falavél megsárgul minden fán
Később sárba is hull
Vagy végleg elszáll...
Még van idő, jöhet száz kikötő
A viharfelhők után, ugye bújik majd napfény hozzád,
Hogy égjen a vágy?
Hosszú az éj. Miért nem gyullad fény?
Csak egy vak remény, hogy a falevél
A fához visszatér?
Az ősz ront el mindent
A falavél megsárgul minden fán
Később sárba is hull
Vagy végleg elszáll...
Még van idő, jöhet száz kikötő
A viharfelhők után, ugye bújik majd napfény hozzád,
Hogy égjen a vágy?
Hány édes szó tűnt már el?
Élessz álmokat, használj szárnyakat, élned kell!
Ébredj fel!
Még van idő, jöhet száz kikötő
A viharfelhők után, ugye, bújik majd napfény hozzád,
Hogy égjen a vágy?
Elmúlt a nyár, csak szép emlék már
A csend az úr, az élet messze jár...
Update Required
To play the media you will need to either update your browser to a recent version or update your Flash plugin.
Hírek
Lábas Viki profi tánccal lepett meg minket a Margaret Island új klipjében
A Senki nem felel c. dalukhoz forgatott klipben Lábas Viki énekesnő egy fiatal, profi kortárs balettáncossal, Vincze Lotárral mutatja be egy párkapcsolat dinamikáját.
A Margaret Island első táncos klipjének képi világát Szeleczki Rozália rendező és Czár Gergely koreográfus álmodta meg, amiben Viki nem félt kilépni a komfortzónájából: életében először kísérletezett a kortárs tánccal.
A klipforgatást megelőző próbafolyamat során Lábas Viki heteken át rendszeresen járt le a táncosok szegedi próbatermébe, elmondása szerint azonban minden perc megérte, rengeteget adott neki a közös tánc: “Bár mindig is szerettem táncolni, magam is meglepődtem, milyen óriási élményt szereztek számomra a hosszú próbanapok Lotárral és a koreográfusunkkal, Gergővel, akiknek nagyon hálás vagyok, hogy amatőr létemre is szívesen fogadtak engem, és a legnagyobb türelemmel biztattak a nulladik perctől kezdve”, mesél erről az időszakról Viki. “Már nevetve emlékszem vissza az őrületes izomlázra, amit a 3-4 órás próbák után éreztem, most értettem meg csak igazán, mit jelent a ‘tetőtől-talpig’ kifejezés… Kemény volt, de nagyon szeretem a végeredményt. A tánc pedig valódi terápia volt számomra, imádnám, ha valamilyen formában be tudnám építeni az életembe a későbbiekben!”
