|
|
|
| Előadó: | Házy Erzsébet |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mérei Adolf |
|
Lehár Ferenc |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hol égbe nyúlva zord a bérc,
Ott él egy lány, egy rossz lidérc,
A neve Vilja, csoda szép,
Van nóta róla, szól ekképp:
Ott élt a lidérc az erdők rejtekén,
Meglátta jámbor, egy ifjú legény.
Csak nézte, csak nézte, és úgy megörült,
És lángokat érzett a szíve körül.
Megdidergett, láz veré,
Már lelke a rossz szellemé.
Sóvárgón sóhajtott a lány felé:
Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss.
Vilja egy csókod a sírba temet,
Néked adom éltemet!
(Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss.)
Vilja, egy csókod a sírba temet,
Néked adom éltemet!
És szólt a lidérc:a tiéd leszek én,
S ölelte mohón, lobogón a legényt.
A földi leánynak a csókja fagyos,
Lidércnek a csókja forró, zamatos.
Megdidergett, láz veré,
Már lelke a rossz szellemé,
És végsőt sóhajtott a lány felé:
Vilja, ó, Vilja,te szép és csodás,
Légy az enyém,soha el ne bocsáss.
Vilja, egy csókod a sírba temet,
Néked adom éltemet!
(Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss.)
Vilja egy csókod a sírba temet,
Néked adom éltemet,
Néked adom éltemet!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
