


| Előadó: | Sub Bass Monster |
|---|---|
| Album: | Félre az útból |
| Megjelenés: | 1999 |
| Hossz: | 3:55 |
| Szövegírók: |
Sub Bass Monster (Máté Szabolcs) Deseő Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Ha végre létrejön egy élet, már félhet
Mert sokmindent megérhet,
Mire eléri a kort,
Az iskolával kezdhet
És szenved,
Óó mikor lesz vége,
Nemtudom, hogy egyáltalán kibírom e élve.
Ha valamikor elhagyja az iskolapadot,
Ugrik egy két szaltót és áldja a napot,
Hisz hajtott, küzdött, de így sem lett jobb másnál,
Nem is jutott feljebb egy átlag szakmunkásnál.
Ha a végzettsége netalántán más,
Mi lehet középfokú,vagy egy diplomás,
Akkor is csak ott van, ott,nem számít a meglét,
Papír helyett ezzel törli ki a seggét.
Él, vagy élne, ha hagynák, akkor főleg,
Boldog perceket szerezne minden egyes nőnek.
Élevezné a dolgot, de mást rendeltek fenn,
azt hiszik, hogy jó így (hehe), de nemm.
Refrén:
Hú de szar az élet, subi dubi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dubi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Egyszer csak eljön az a kor, mikor az ember végre nőket térít,
Házat épít ,gyereket gyárt és utat épít,
Együtt élne vele, nade nem
Áááúú Úristenem, kit vettem el???
Fordulna fel, ilyen könnyen még senki nem válik,
Családi botrány, kitör a pánik,
Nem tudják, hogy kinek mi jár,az asszonynak a szája (brrr),
De bánja,
Mert a férjének a keze
"Áááá" nesze,
A boldogságnak vége,megszűnt,lőttek a jólétnek,
A családtagok egytől egyig, mind olajra lépnek,
Unalmas lesz élni, felborul a rend,
Lassan elkenődik, hisz minden tönkrement.
Egész nap csak piál, senki meg nem szánja,
A legszörnyűbb ebben, hogy már nem is bánja,
Nem érdekli semmi, semmitől se fél,
A halál is megváltás, de még él....
Refrén:
Hú de szar az élet, subi dubi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dubi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Az idő elszáll felette, de egy dolog még megvan,
Ez nem volt semmi, és most van csak szarban,
Halkan szól: "Istenem mért pont én!" ,
Hiszen már évek óta gyötri ez az egyetlen egy tény,
Utálja már magát, kínozza a gúny,
Egy dolgot vár már, csak bumm, de búúúm.
Senki nincs mellette, egyedül is megvan,
Hatalmas örömöt lel minden kis dologban,
Tudja vagy érzi, hogy nincsen már sok hátra,
Nem bántja már semmi, szarik a világra,
Megjátsza, hogy boldog, de mindez csak máz,
Hol vannak a haverok, s a Hip-Hop láz?!
Lassan visszagondol a bulikra, a nőkre,
Az igazi nagy balhékra, a régi szép időkre,
Rájön a hibára és ennyit szól: " A francba!
Hú de szar az élet, inkább hagyjuk abba!"
Refrén:
Hú de szar az élet, subi dubi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dubi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Refrén:
Hú de szar az élet, subi dubi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dubi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba,
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.