|
|
|
Állj meg, vándor, te világcsavargó
Hozzád szólok én
Állj és bámulj, ami eléd tárul
Vakító kék fény
Állj és nézd meg szemem tiszta fényét
Ilyen vagyok én
Állj és szóljál, ne rémülj meg tőlem
Nem vagyok én rém
Kóborlás, csavargás, jó dolog
Úgy érzed körötted világ forog
Pedig csak téged szédít a világ
Kábulat, magány, színtelen virág
Állj meg, vándor, szűk utcák lakója
Rád kiáltok én
Állj, pihenj meg, ifjú tested, lelked
Ifjú vagy és vén
Állj csak félre, kezem nyújtom érted
Gyáva, aki fél
Állj mellettem, kezed a kezemben
Veled vagyok én
Kóborlás, csavargás, jó dolog
Úgy érzed körötted világ forog
Pedig csak téged szédít a világ
Kábulat, magány, színtelen virág
Indulj vándor, te világcsavargó
Veled tartok én
Szép szerelmünk gyújtson tiszta lángot
Szikrázzon a fény
Járjuk együtt e csodás világot
Két boldog nem fél
Pihenjünk meg, építsünk új várat
Hol szerelmünk él
Hol szerelmünk él
Hol szerelmünk él!
BúcsúzunkA legenda 78 éves volt. Őszinte részvétünk.
