|
|
|
| Előadó: | Levente Csuka |
|---|---|
| Album: | START - Single |
| Megjelenés: | 2019 |
| Hossz: | 2:51 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip-Hop/Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Pár év és a toppon, a replayt nyomod rám majd folyton
Start van, rajt van, hamarosan fent a toppon ahogy mondom
Olyan leszek mint az Essemm, ebben nem tarthat vissza senki sem
Nemsoká betörnek az újak, köztük, a toppon lesz a helyem
Engem nem érdekel a nevem, csak hallgasd tovább a rappem
Hogy megértsd mit miért tettem, csak az Istenem van felettem
Ez nem egy erőltetett mulatós, ez egy kezdő erő startja
Én azon vagyok rajta, hogy ezt az erőt mindenki megtapasztalja
Az Én Királyságom nincs többé, ez egy korona nélküli korszak
Nem lesznek akik lehagynak, ezért tűnök majd a rapbe torznak
Nem vagyok olyan mint az EMLP, amíg te henyéltél
Én elmondhatom, különbbé váltam az összes hazai rappernél
Minden nap véresre rappelem a szám, hogy a toppon legyek korán
Azt hiszed én leszek Amerika, pedig nem lesz zöldkártyám
Azt hiszem megőrültem, de legalább azt csinálom amit szeretek
Mikor fent lesz a kezetek, veletek együtt mindent megtehetek
(2X REF.)
Emlékszem amikor rajtam nevettetek, tudom a nevetek
Én mégse nevetek, pedig senki se fogja ismerni a nevetek
Látom még nem értetek, itt várok rátok, hogy beérjetek
Magamért rappelek, nem értetek, mert belőlem nem kértetek
Folyamatosan fókuszálok de nem látok tisztán
Elkaszálnak, minden egyes tettem kihat rám
Hajózok, törtetek, százon lüktetek
Most hülyének néznek, később lentről figyelnek
Az emlékek, testvérek voltunk
Egy suli, egy csapat, nagy bulik, nagy szavak
Régen még a hátam mögött dobtad a sarat
Mára már alacsony lett a kamat
Be kell valljam egy fecske nem csinál nyarat!
A siker, mondd ennél több mi kell?
A család, a szeretet, hagyjad a szemetet
Hiába ismeri mindenki nevedet
Senki sem tudja milyen a jellemed
Vesd le a jelmezed, az életed elveted
És te inkább kergeted, a vágyat!
A vágyat, mely fáradt bágyadt tekinteted vágyott elől tartani
Régen fénye viszont képes volt elvakítani,
Az álom mi felrepít jobbára leláncolt a földre
A földre, csak körbe körbe
Miért szaladsz, soha el nem éred
Vajon a tiéd másabb mint legtöbb élet?
Oktatják nekünk, és elhisszük
Árulják nekünk, mi megvesszük
De egy dolgot soha meg nem nézünk
A tükröt, hogy lássuk és elhiggyük
Ideje már hogy végre felébredj
Ideje megtenni első lépésed
Ma vagy holnap, a te döntésed
A mának élsz, vagy az életed?
(2X REF.)
Emlékszem amikor rajtam nevettetek, tudom a nevetek
Én mégse nevetek, pedig senki se fogja ismerni a nevetek
Látom még nem értetek, itt várok rátok, hogy beérjetek
Magamért rappelek, nem értetek, mert belőlem nem kértetek
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
