Az én szíven nem mondható keménynek.
Jut benne hely nem egy csinos legénynek
Olyan könnyen lobbanó
Mintegy srapnel robbanó,
És a csókom, istenuccse jaj de jó.
De az van írva szívem kapujára,
Hogy civilnek a belépő kizárva.
Mert a hősi hadsereg, lefoglal minden helyet,
És bejutni csakis harcosnak lehet.
Mert vasárnap várom a bakámat,
Hétfőn egy tüzért várok én,
A keddi napom egy honvédnek adom,
És szerdán jön a trén.
Csütörtök jön a kicsi ördög,
Péntekre jön a szanitéc.
És szombatra maradnak, akik még hátra vannak,
Éljen a hadsereg, a sok vitéz.
Egy férjem is van, hogyha jól emlékszem,
Ki szerelmes és nem hagy békét nékem.
De mert civil tehát, dehogy kap egy puszikát,
Hiába erőlteti meg magát.
Hiába jön most szerelmesen, búgva,
Az én szívemből szépen ki van rúgva.
Hogyha kér, „Ó drága nőm, adj egy csókot, kérlek hőn”
Én azt mondom, „Pardon, nincs időm”.
Vasárnap várom a bakámat,
Hétfőn egy tüzért várok én,
A keddi napom egy honvédnek adom,
És szerdán jön a trén.
Csütörtök jön a kicsi ördög,
Péntekre jön a szanitéc.
És szombatra maradnak, akik még hátra vannak,
Éljen a hadsereg, a sok vitéz.
Tán akad olyan férfi mostan itten,
Akinek én egy picit megtetszettem.
Ki egy csókot elfogad, melyet az én ajkam ad,
És egy randevútól vissza nem riad.
Ha az illető civil talál lenni,
Hát tessék előbb katonának menni.
Jó lesz sietni ezért, és ha meglesz a mundér,
Akkor jelentkezhetik a pusziért.
És vasárnap várom a bakámat,
Hétfőn egy tüzért várok én,
A keddi napom egy honvédnek adom,
És szerdán jön a trén.
Csütörtök jön a kicsi ördög,
Péntekre jön a szanitéc.
És szombatra maradnak, akik még hátra vannak,
Éljen a hadsereg, a sok vitéz.
És szombatra maradnak, akik még hátra vannak,
Éljen a hadsereg, a sok vitéz.
