


| Előadó: | Solti Károly |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kondor Ernő |
|
Kondor Ernő |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | magyar nóta |
| Címkék: | Keressük! |

Zöld erdő mélyén, kis patak szélén,
párjával csendesen élt egy cigány,
Vén öreg ember, nótája nem kell,
senkinek nem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága,
kis galamb vígan turbékol a fán,
Ősz feje kábul, a szíve kitárul,
párjához így szól a rokkant cigány.
Hol van a hegedűm párom,
tavasszal minden vidám,
Városba elmegyek máma,
én az öreg cigány,
Egyszer még had muzsikáljak,
szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni,
él még a vén cigány,
öreg cigány, szegény cigány.
És a vén ember eltipeg csendben,
hóna alatt a kopott hegedű,
Alig bír járni lábain állni,
mégis szívében ott él a derű.
Városba érve fáradtan tér be,
egy csillogó fényes terem ajtaján,
Vére fellobban a szíve megdobban,
középre tipeg a rokkant cigány.
Nagyságos uraim kérem,
nem tudom ismernek-e még,
Könyörgöm de sokat húztam,
valaha réges-rég.
Egyszer még hadd muzsikáljak,
szívemből úgy igazán,
Szeretném elmuzsikálni,
él még a vén cigány,
öreg cigány, szegény cigány.
Csend lett egy percig, így szól az egyik,
jó uraim, ma mulatunk ugye?
Nyissanak ajtót, ezt a kis rajkót
látni szeretném, repülni tud-e?
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért,
künn van az ember, és kész a hatás,
Jó öreg párja már halva találja,
s beszól az ajtón, urak jó mulatást!
Nem muzsikál sohasem már,
csöndes lett a vén cigány,
Alussza erdőben álmát,
s vadgalamb búg a fán.
Öreg vén anyóka sírját,
virággal díszíti már,
Galambok sírva dalolják,
élt egyszer egy cigány,
öreg cigány, szegény cigány.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.