|
|
|
Kösz', hogy gonosz vagy!
Ezzel nyílt egy újabb ablak
a saját zaftos, mocskos,
finom célom felé!
Csodás-kis kert épül most
a bizonyos "semmi ágán"!
Fizetni majd később kell,
mikor nem lesz már miből.
Lehull a melledről ez a
közösen használt testem.
Úgy látod, hogy elveszítesz,
pedig nem is voltam a tiéd!
Megbocsájt a vörös lomb, s az októberi szél.
Talán igaz táncra hív, azt hadd járjam el én!
Csakúgy mindenki nélkül!
Ajándék, hogy Te voltál,
ki a szerelmével rég, a létbe segített!
Vessző vagyok, s Te vagy az íj,
de vár egy valós cél! Csak lőj,
s én majd intek a csendből!
Te sem lennél az, aki vagy,
hogyha nem véted el pont százszor!
Kijár a szenny is a sok tilos meg muszáj után!
De most lehull a melledről
ez a közösen használt testem!
De soha nem feledem, ki voltál.
Úgy tűnik, hogy elveszítesz,
pedig sosem voltam a tiéd!
Örök várandós marad a szívem.
Jó társ voltál a show-ban!
Légy jó úgyis, ha csend van, és senki se' lát!
Lőj végre! Ráncot keresve,
arcunkra ül most az este.
Halkan, hisz' jobb társ a szív a szónál.
Lőj már! Nem létezik törvény!
A tinta tisztább a vérnél!
Az ész sem számít, hisz’ megtagad, vagy elfelejt!
Úgyis ugyanúgy lehúz a Föld, és
éppúgy fenntart a Menny.
Úgyis ugyanúgy lenyom a Menny, és
éppúgy fenntart a Föld.
