|
|
|
|
|
| Előadó: | Bodza Klára |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Tradícionális |
|
Tradícionális |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Jere velem Mónár Anna,
Én nem megyek te katona.
Jámbor uram az erdőbe,
Kicsi fiam a bőcsőbe.
Addig csalta a katona,
Amíg útnak indította,
Addig mentek mendegéltek,
Míg egy bukros fához értek.
Nyugodjunk meg, Mónár Anna,
Üljünk le az árnyékába!
Nezz egy kicsit a fejembe,
Hogy aludjam az öledbe!
A nézésnek a képébe
Mónár Anna feltekinte:
Bukros fának tetejébe
Kilenc leány felakasztva.
Kilenc leány felakasztva,
A tizedik ő lesz még ma.
Eszébe juta kisfia,
Jámbor ura, kicsi fia.
A szeméből a könny erede,
Egy csöpp könnyű lecseppene
A katona orcájára,
Megébredt a jó katona.
Mér sírsz magad Mónár Anna?
Én nem sírok, te katona.
Bukros fának hull harmatja,
Abból cseppent az orcádra.
Hogy eshetik harmat mostan,
Mikor éppen álló dél van?
Mondá neki a katona:
Hágjál fel, Anna a fára!
Én nem tudok fára hágni,
Mutasd meg aztán felhágok.
Elindult a jó katona,
Visszaesett fényes kardja.
Mónár Anna felragadta,
Ütni-vágni kezdett héjza.
Hadd meg, Anna, életemet,
Neked adom a kincsemet.
Nem kell nekem a te kincsed,
Kell nekem a piros véred.
A katonát esszevágta,
Felöltözött gúnyájába.
Visszaindult hazájába,
Hát mit lát a kapujába?
Az udvaron jámbor ura,
Hallja bent sír kicsi fia.
Hallod-e, te jámbor gazda,
Adjál szállást éccakára!
Én jó szüvvel, te katona,
De úgy sír a kicsi fiam.
Hallod-e, te jámbor gazda,
Messze van-e a korcsoma?
Ha van jó bor a faluba,
Hozz egy kupát kóstolóba!
Elindult a jámbor gazda,
Hát aluszik kicsi fia.
Még a kicsike is tudja,
Idegen van a házamba.
Inni kezdék a borikat,
Mondogatják panaszikat.
Azt mondja a jó katona,
Hallod-é, te jámbor gazda!
Feleséged visszajönne,
Megszidnád-e, megvernéd-e?
Megszidnád-e, megvernéd-e,
Vajt életjébe felvetnéd-e?
Meg se szidnám, meg se verném,
Még életjébe fel se vetném,
De én tudom, nem jő vissza,
Többet meg se látom soha.
Felállott a jó katona,
Bémene a kamrába,
Felöltözött gúnyájába,
Hogy rátalált gazdájára.
Megölelte jámbor urát,
Ölébe vette kisfiát.
Megszeptatta, elringatta,
Karjai közt elaltatta.
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
