|
|
|
A régi rossz volt, kártyás, léha
Ivott és meg is ütött néha
Gyötört, kínzott, szívta a vérem
És sohasem törődött vélem
Az új szelíd, gyöngéd, figyelmes
A feje búbjáig szerelmes
Babusgat, mint egy pólyás bébit
Hogy elfelejtsem azt a régit
Aki rossz volt, kártyás, léha
Aki meg is ütött néha
Aki bántott, mert szerettem
Jaj, de jó, hogy már elfeledtem
A régi költő volt és szegény volt
Pénzünk, az bizony nemigen volt
S ha elfogyott mind a kis pénzünk
A jegygyűrűnkből ebédeltünk
Ma másképpen van végre minden
Van szép ruhám és selymes ingem
Kis autóm is van, könnyű, légi
Ilyet nem vett nekem a régi
Aki rossz volt, kártyás, léha
Aki meg is ütött néha
Aki bántott, mert szerettem
De jó, hogy már elfeledtem
Így mégis jobb, mint akkor, régen
Gazdagon élni, nem szegényen
Azzal úgy éltem, áldás nélkül
Az új, az elvesz feleségül
És én, jaj, úgy fogom szeretni
Ahogy a földön soha senki
Csak őt, a jót, a szentet, égit
Azt a gazembert, a régit
Aki rossz volt, kártyás, léha
Aki meg is ütött néha
De akit, jaj, nem feledtem
Akit, jaj, mindig szerettem
