|
|
|
| Előadó: | Kripton |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(BáróMaszkura)
Még mindig írok, még mindig koptatom a tollam
Az életem során jó sokszor megbotlottam
De hogyan állhatnék fel, hogyha eltörött a lábam?
Hogyan szárnyalhatnék, hogyha letörött a szárnyam?
(Kripton)
Csak úgy írok, hátrahagyom munkásságom kéznyomát
Láttam már porrá válni gyárat, házat, iskolát
Láttam nevetni gyereket, miközben sírt az anyja
Nem szeretnék olyan apa lenni, aki az alkohol rabja
Láttam kórházi ágyon magában beszélgető beteget
Temetést, ahol örömmel ásták el a tetemet
Láttam már a jövőt, a múlt a nyakamra kötött kötőt(?)
Állatot az emberben, s lent(?), az ember fölött
Gyerünk, te kitaszított társadalom alja benevő(?)
Zabáld fel a kenyeret, vedd az érmét le a szemememről
Az életemmel fizetek, nem mindegy, hogy mit teszek?
Kirekesztek, mert más vagyok, és rettegtek, reszkettek
Figyeld a fejeket, mikor megyek végig a streeten
Keresztet vet a vénasszony, lássa, az ördögöt itten(?)
Csikorgó fogaim közül kimenekült szavak
Szeretet, béke, bosszú, gyűlölet és harag
(BáróMaszkura)
Még mindig írok, még mindig koptatom a tollam
Az életem során jó sokszor megbotlottam
De hogyan állhatnék fel, hogyha eltörött a lábam?
Hogyan szárnyalhatnék, hogyha letörött a szárnyam?
(Kripton)
Még mindig írok, s nem azért, mert akarok, hanem kell
Fehér füzetbe mérek arcot feka betűkkel
Fej vagy írás, a tét az öröm és a sírás
Üres szavak egymás után, semmi hallás, látás, tapintás
Nyolc osztállyal mi más, mint nyolc sör kint a padon
Huszonöt év alatt elfogyott a huszonegy (?)
Érzelmi gondolkodási zavarok, téveszmék, hangok
Neuroleptikumok, depresszívek, nyugtatók, altatók
Ma este végre alhatok, a szempillám sem rebben
Oly édes az álom, ha nem járnak a fejemben
Kínlódva felfeszítem elmém rozsdás lakatát
Egy folyosóra kötök ki, ahol egy árnyék halad át
Apró léptekkel haladva, szürke falak, sötét padok, síró hangok
Saját ravatalomon vagyok...
(BáróMaszkura)
Még mindig írok, még mindig koptatom a tollam
Az életem során jó sokszor megbotlottam
De hogyan állhatnék fel, hogyha eltörött a lábam?
Hogyan szárnyalhatnék, hogyha letörött a szárnyam?
Több mint 500, a létminimum alatt élő magyar előadóművész megélhetéséhez nyújtott segítséget az Előadóművészi Jogvédő Iroda 2025 első felében.
Havi nyugdíj-kiegészítő támogatást 267 olyan elismert előadóművész kapott, akik alacsony nyugdíjuk mellé semmilyen más juttatásban nem részesülnek, 166 rászorult pedig egyszeri segélyhez jutott. Az átlagos támogatási összeg 130 ezer forint volt.
Idős korukban a rangos előadóművészek különböző művészeti ágakban eltérő mértékben kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe. Ebből a szempontból talán a könnyűzene világa a legmostohább, ahol egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni a népszerűséget és azzal együtt a jövedelem nagy részét.
A könnyűzenészek körében a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.
Akik aktív életük során nem kaptak magas állami, szakmai kitüntetést, előfordul, hogy nehéz öregkornak néznek elébe. Rajtuk segít az EJI azzal, hogy a szolidaritás jegyében egyszeri támogatást, vagy rendszeresen nyugdíj-kiegészítést nyújtanak számukra.
A juttatás fedezetét a jogdíjak révén maguk a művészek termelik meg. A támogatásért bármely előadóművész folyamodhat, aki megfelel a feltételeknek.
Az összegről a kérelem alapján a Jogdíjbizottságok javaslatára az EJI elnöksége dönt
A nyugdíj-kiegészítés havi összegét az EJI a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 35-200 százalékában, különös méltánylást igénylő esetben legfeljebb annak 300 százalékában határozta meg.
A létminimum alatt élő művészek állami nyugdíját akár meg is duplázhatja ez a kiegészítő járadék.
Fotó: illusztráció/Freepik
