|
|
|
| Előadó: | Rúzsa Magdi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Presser Gábor |
|
Presser Gábor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hogyha nem vagyok bátor, csak hősködnék
És fenyegetőzök, hogy elmennék
Mikor nehéz velem, nehéz, nehéz
Ne eressz el!
Ha a szakadék szélén táncolnék
És úgy csinálok, mintha ugornék
Te csak szoríts, szoríts, szoríts, szoríts
Ne eressz el! Ne eressz el!
Mikor falakat húzok magam köré
Mikor árkokat ások kettőnk közé
Mikor nehéz velem, nehéz nekünk
Ne eressz el!
Mikor ördög vagyok, és rossz vagyok
Mikor angyal vagyok, és még rosszabb vagyok
Szoríts nagyon, szoríts, szoríts
Ne eressz el! Ne eressz el!
Mikor dilis vagyok, mikor rosszalkodok
Mikor bolond vagyok, mikor konok vagyok
Menekülnél, menekülnél
Ne eressz el!
Mikor nyűgös vagyok, és pimaszkodok
És tíz körömmel csak kapaszkodok
Szoríts nagyon, szoríts, szoríts
Ne eressz el! Ne eressz el!
Mikor falakat húzok magam köré
Mikor árkokat ások kettőnk közé
Mikor nehéz velem, nehéz nekünk
Ne eressz el!
Mikor nem vagyok bátor, csak hősködnék
S a végzetem felé rohannék
Te csak szoríts, szoríts, szoríts, szoríts
Ne eressz el! Ne eressz el!
Itt kucorgok a tenyeredben
Itt gubbasztok a két kezedben
Ne eressz el!
A Most így a jó című slágerével elért sikereket követően Tarány Tamás nem állt meg, és a korábban megjelent kislemezek után egy személyes hangvételű videóklippel örvendeztette meg rajongóit, amely az Én ott leszek című dalhoz készült.
„Az Én ott leszek egy komplex dal. Mindenkinek mást jelent, így mindenki találhat benne neki való igazságot. Azonban egy pontban összeérnek ezek az igazságok, mégpedig abban, hogy mindennek van vége.
És ott a világ végén állva van egy pillanat, amikor veszel egy mély levegőt, és akkor látod meg mindennek az értelmét. Legyen az egy kapcsolat vége, egy időszak vége, egy covidtól megfeneklett világ, vagy akár egy szép hosszú és tartalmas élet vége.
Különbözőek, de egy pontban mégis összeérnek. És mi az ami mindig ott lesz? A vigasz.
- Ezek mellett a gondolatok mellett született meg ez a dal. Számomra személyes és mégis mindenkié.
A klippel együtt pedig egyfajta megemlékezéssé vált a nagyapám előtt, aki nagyon sokat hajózott életének fiatal éveiben, tengeren, mint matróz, a Dunán pedig már kapitányként egy ideig.
Ezzel a klippel szerettünk volna neki, valamint néhai Farbinger Tamásnak tisztelegni, aki több mint három évtizeden át járta a világot különböző, magyar lobogó alatt futó hajókon, és egyike volt azoknak, akik szolgáltak az utolsó magyar tengerjáró, a Radnóti utolsó útján is. Az ő saját kezűleg készített világítótornyánál és a mellette található különleges, emlékekkel teli házában forgott a klip egy része.”
Fotó: Tarány Tamás
