|
|
|
Hajnali három, mezítláb járom
A konyha jéghideg csempéjét,
Sztárod a párod, te is bánod,
Minek mondjam? Úgysem értenéd.
Pajtikám, mondd mit csinálsz?
Olyan kár, hogy tiéd a telek, de az enyém a ház.
Ez itt a mélypont, nézz körül,
Vendégpapucsot is adok rád,
Legkönnyebb azt mondani,
Hogy nem az én hibám.
Lustán fekszem az élet kreolkék teraszán,
Kedvtelen és szertelen, ez sem érdekli már.
Pajtikám, mondd mit csinálsz?
Olyan kár, hogy tiéd a telek, de az enyém a ház.
Ez itt a mélypont, nézz körül,
Vendégpapucsot is adok rád,
Legkönnyebb azt mondani,
Hogy nem az én hibám.
Festmények, szobanövények és a sarokban kanapé,
Ki hinné, hogy így hal el a be nem futott tehetség?
Ez volt a mélypont, vége már,
Az új kulcs másik kaput nyit és zár,
És amikor nem vagyok magamnál,
Nálam van mindenki más
Mert olyan jó, mert oly csodás.
