|
|
|
Néznek a gémek a szürke gémek, merről is hallik a békaének.
Bölömbikának szép az élet, hogyha egy unka a képbe téved.
Pár ebihalra fáj a csőre, ezt tudja a béka előre.
Elszíneződik a béka bőre, remeg lába egy- kettőre.
Alkonyi túra újra meg újra,
Indul az útra az unkadzsunka.
Csúszik a káka, kúszik a bárka,
Nincs neki párja, ez unkadzsunka.
Kórusa brekken, ütemre húzza
Távolba halad az Unkadzsunka
Dzsunka, dzsunka, az unkadzsunka.
Dzsunka az unkadzsunka.
Jöjj vacsorára, szól a teknős, nagy lakoma lesz, kár hogy egyfős.
Légy ma enyém, ez mért olyan nagy szó? Ennivaló vagy – így a bakcsó.
Csíp, csíp a csóka, vak varjúcska, nem játék ez a nagy bújócska!
Sóhajt az unka, látszik, hogy unja,
De jó is volna a mocsárba bújva!
Békatutaj, te kétéltű járgány,
Röpítsd hajódnak a zöldszínű szárnyán.
Kalandvágy ébred a beszédből elég!
Több is van bennem, mint csupán egy ebéd.
Uszonyom reszket, rezdül a víz
Vöröslő hasam, nem málna íz.
Több is van bennem, mint csupán egy ebéd.
A kalandvágy ébred,, a beszédből elég!
Gyerünk, gyerünk, rázzad még!
Őrület ez a breki break!
