|
|
|
Szerte a világban szelte a lábam
Már az országutak porát
Öröm és bánat, egyszerre jártak
Mint az ujjak a zongorán
Fejem fölött köröztek keselyűk
Az életem sosem egyszerű
Göröngyös út sötét éjjelén
Porszem vagyok, aki majd révbe ér
A szemnek szinte láthatatlan
Túl apró vagyok és súlytalan
Nekem igazán nincs helyem
Ezért úton vagyok minduntalan
Csak egy potyautas, ki sokat látott
Anélkül hogy bárki is észrevenne
Velem jönni áldás és átok
A semmiből tartunk a végtelenbe
Leporoljuk a történelem
Velünk ellepett könyveit
És nézzük, hogy válnak köddé vele
A nagy emberek lehullt könnyei
Hogyha egyszer megmásítják
Újraírjuk az életünk lapjait
És várunk, amíg már más is lát
Mi, a remény rabjai
Szerte a világban szelte a lábam
Már az országutak porát
Öröm és bánat, egyszerre jártak
Mint az ujjak a zongorán
Fejem fölött köröztek keselyűk
Az életem sosem egyszerű
Göröngyös út sötét éjjelén
Porszem vagyok, aki majd révbe ér
Nem vagyok már naiv
Ha egy fuvallat játékos táncra hív
Jónak látom így
Nem szól az ész, nem fáj a szív
Nem lesz bökkenő
Ha majd jön egy buktató
Olyan nincs, hogy nincsen több erő
És ez megnyugtató
Mint érme a sínen, aki nem tudja
Hogy rossz helyen pihen
Azért gondtalan, mert
Eltűnik nyomtalan a múltban a bánatom
Oda tartok, ahonnan származom
Nem kell játszanom
Csak egy vendég vagyok
Egy porszem a válladon
Szerte a világban szelte a lábam
Már az országutak porát
Öröm és bánat, egyszerre jártak
Mint az ujjak a zongorán
Fejem fölött köröztek keselyűk
Az életem sosem egyszerű
Göröngyös út sötét éjjelén
Porszem vagyok, aki majd révbe ér
