|
|
|
Éteri érintésre ébred fel a szív,
Várok egy jelre, mely a fény útjára hív.
Életem értelmét keresem egyre.
Miért, mi célból jöttem e Földre?
Várom a választ, de még nem értem,
Mi okból lettem kiválasztott én.
Áthat egy érzés, mely lelkem mélyén él,
Válaszra vár bennem számtalan rejtély.
Közel a hajnal, amire várok,
Életre kelnek rég kihunyt álmok.
A kegyelem útján szívemben járok,
Vállamra vettem a világ keresztjét.
Én vagyok a kezdet, és a vég.
Szívem lángja mindörökre tiéd!
Én vagyok az út, az élet, az igazság.
Az én igám mézédes, és terhem a szabadság.
Bennem ég a fény, mely sohasem alszik el,
Jöjj velem, és nem tévedhetsz el!
Nyújtsd hát a két kezed, tárd fel szíved!
Békében élhetsz, és boldog lehetsz!
A világ az éned tükre, minden, mit látsz, Te vagy!
Szenvedésed véget ér, ha felismered magad!
A Mennyeknek Országát önmagadban keresd!
Benned él az Isten, s várja, hogy felfedezd!
Én vagyok a kezdet, és a vég.
Szívem lángja mindörökre tiéd!
Én vagyok az út, az élet, az igazság.
Az én igám mézédes, és terhem a szabadság.
Bennem ég a fény, mely sohasem alszik el,
Jöjj velem, és nem tévedhetsz el!
Én vagyok az út, az élet, az igazság.
Az én igám mézédes, és terhem a szabadság.
Bennem ég a fény, mely sohasem alszik el,
Jöjj velem, és mindig velem leszel!
Jöjj velem, és mindig velem leszel!
