|
|
|
Valahol ebben a percben
Tavaszi este van, levél se rebben
S az új nászra kész fák alatt
Egy álmodozó fiatal pár halad
Dadogó szavakat súgva
Arcukat valami pirosra gyújtja
S mert egyikük se szónok
Beszélnek a csókok
De holnap mi lesz
Minden gondjuk csak ez
Ó, mennyi félelem, szívükre hull az árnyék
Félelem, kegyetlen furcsa játék
Álmokat szőni bús teher
Míg a holnaptól félni kell
Valahol ebben a percben
Éjszaka közeleg, falusi csendben
S egy nap teljesült terheit
Az emberek most reggelig elteszik
Agyagon kicsi a párna
Jönne a nyugalom, de mi ez a lárma
Az égen szörnyű képek
A kunyhók máris égnek
Éhes a tűz
Lángja koldulni űz
Ó, mennyi félelem, szívükre hull az árnyék
Félelem, kegyetlen furcsa játék
Álmokat szőni bús teher
Míg a holnaptól félni kell
Valahol ebben a percben
Újszülött csecsemő sír fel a csendben
Kis homloka száz ráncba fut
Hisz fürdeni kell, mielőtt révbe jut
Alszik már, szemei zárva
Meghatott emberek néznek az ágyra
Az asszony, hogyha merne, végre elpihenne
Ébren nehéz, mégis aggódva néz
Ó mennyi félelem, szívükre hull az árnyék
Félelem, kegyetlen furcsa játék
Álmokat szőni bús teher
Míg a holnaptól félni kell
Holnaptól mindenki érje meg
Hogy félelem nélkül él
