|
|
|
| Előadó: | Dj Jers |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Dirty Country, Hip-Hop |
| Címkék: | életérzés [+] |
Jeah, jön egy kis Lil Jon vibe
Bobby Razor a beat, Dj Jers a tiszareal
Vagy csak simán Csesznik
[Verze 1]
Az ártéren békében elvannak a vadak
De felelősséggel jár az aki szabad
Elragad a világ, vagy maradsz aki vagy
A természet lágy ölén süt rám a nap
A hírnév hidegen hagy, fel aztán eltünök
Ami nem igazságos az nem törvény, bűnözök
Hajt az ösztönöm, külön úton járok
Fütyülnek a madarak, a parton a fákon
Hogy mit gondolnak mások, nem tartozik rám
A szabadságba teszem minden energiám
Itt ez a rap szám, annak aki ért a nyelvemen
Megzenésítem az életem
A Tisza környéken a seft előre hajt
100 problémám van, de egyik sem egy csaj
Túl sokat akar belőlem pár kibaszott
Ha buliról van szó, vad vagyok
[Refrén]
Olyan a fajtám, ami után te vágyat érzel
Nincs bennem megfelelési kényszer
Ehhez vér kell, vad leszel, vagy egy szelíd
Hogy én mit csináljak, nem kérdezek senkit
Olyan a fajtám, ami után te vágyat érzel
Nincs bennem megfelelési kényszer
Ehhez vér kell, vad leszel, vagy egy szelíd
Hogy én mit csináljak, nem kérdezek senkit
[Verze 2]
Egész nap mozgok, amit alszok az kevés
Eladok veszek, mindig az agyamon a nyerés
Keresem a rést, ez a fajtám dolga
Nem vagyok főnök, nem vagyok szolga
Gyere bele a jóba, jön egy másik íz
Itt Sablo Chescobar, nálam a biz
Whoomp, there it is! Whoomp, ha beüt a nyár
De mikor elmúlik, a környék halottá vál
Én az anyámnál csak a szépet mesélem el
Aggódik feszt, mi van a gyerekkel
Ilyen a hely, veszélyes ha valakinek jobb
Te leszel ezen a környéken a célpont
Hogy miért vonz engem, amitől más fél
Mert úgy érzem, hogy élek, ha ott a veszély
De csekély az esély, menekülni már
Fegyver alatt van az egész világ
[Refrén]
Olyan a fajtám, ami után te vágyat érzel
Nincs bennem megfelelési kényszer
Ehhez vér kell, vad leszel, vagy egy szelíd
Hogy én mit csináljak, nem kérdezek senkit
Olyan a fajtám, ami után te vágyat érzel
Nincs bennem megfelelési kényszer
Ehhez vér kell, vad leszel, vagy egy szelíd
Hogy én mit csináljak, nem kérdezek senkit
[Verze 3]
Várom, hogy jöjjenek szebb napok
Fenyegető telefont kapok
Túl sok, a dolgok egyre vadabbak
Megint utánam nyúlnak a kibaszottak
Egyedül csak azt mondom amit élek
Érzem az irígyeltséget
Nézd meg, a környékemen üt ez a cucc
Nincs benned erő, ilyet nem tudsz
De tudom ilyen akarsz lenni, mint én
Lejáratsz, szarakodsz velem a lóvén
Oh héj, kevés vagy hozzám
Neked nem az számít mit csinálsz, hanem hogy jól add el
Mindent megteszel, hogy eltegyél az útból
Túlzol, csak a szövegeidben vagy menő
Neked állásod van, én maradok ügyeskedő
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
