|
|
|
Fáradt lélek baktat haza hajnalban lassan lépve
Néha megállva mert miért ne, a napnak vége
Szó nélkül beszélget, halk városi zaj a társ
Ágyába vágyva elaludna már szépen kis Balázs
Évtizedek távlatának tűnik a reggel
Egy sör, meg hajnali tévénézés égő szemmel
Mára vágya már csak ennyi, meg egy pihentető bláz
Lehunyt szemmel nézi, hogy lehunyja sok szemét a ház
Lépteinek visszhangját csak pár kóbor kutya hallja
Egynek érezve magát közülük ül a Duna partra
Barátok nevetését hozza a szél, kikkel száz napon át
Álmodták, hogy egyszer tűzoltók lesznek és katonák
S akik az ígéret ízétől örömmámorban tombolva
Indultak csatárláncban mosogatni Londonba
Némán bólogat a csendesen hömpölygő folyó
Bassza meg a távolság, úgy is mint üveggolyó!
[Refrén]:
Fáradt lelkek egy alvó városban
Elveszve sárga csekkekben, számlaszámokban
Ez még ingyen van, nesze egy jó tanács:
Aludj el szépen, kis Balázs!
Lelke lepkeszárnnyal szárnyal a csendben
Mintha senki más nem élne ébren rajta kívül Pesten
De reggel újra zajongva csicsereg a nép
S mégis, saját zajában dunna alatt alszik a rét
Falevél-csónakok táncát bámulva várja
Mikor viszi a folyó sodrása őket új irányba
Belenyugodva, hogy akármennyit dumálsz
Csak egy irányba lehetsz vadakat terelő juhász
Átfilózott baráti sörözések emlékképe
Csapja tarkón, hogy sosem volt csorba a szemmértéke
A megtört város fölé álmodik reform-csodát
Míg szunnyadozik a szakadás, máma már nem hasad tovább
Lassan tovább indul
Figyelve, ahogy pár korán kelő csillag korán is hull
A sarki kisbolt mellett még elszív egy uccsó cigit
Hallgatva, ahogy a villamos álmában csönget egy picit
[Refrén]:
Fáradt lelkek egy alvó városban
Elveszve sárga csekkekben, számlaszámokban
Ez még ingyen van, nesze egy jó tanács:
Aludj el szépen, kis Balázs!
Az ajtó zajosan nyílik, és csakis ilyenkor hálás
Hogy nem várja itthon társ és gyerekkiabálás
Hét perces rutin az ajtótól az ágyig
Puhán ölel a takaró, fel is húzza állig
Ilyenkor egyértelmű minden, a ritmus tiszta
Míg az ágya itthon várja, nincs amit ki ne bírna
Tudja, minden nap élhet békéjében kicsit még
Csak ki kell várnia, míg lehunyja kék szemét az ég
Álmában ott jár, ahova más a lábát be sem teszi
Ismeri a határokat, és épp ezért feszegeti
A félelemben élőknek csak egy tapló észlény
Piszokfolt a társadalom fotosoppolt tablóképén
Esti lámpafénynél rajzó molylepke csorda
Kiket a változás lángja állít kamikáze csatasorba
Mert ez vagyunk, szemtelen napfény-szembetükrözés
És ha lábunkra hajtjuk a fejünk, velünk alszik el a zümmögés.
[Refrén]:
Fáradt lelkek egy alvó városban
Elveszve sárga csekkekben, számlaszámokban
Ez még ingyen van, nesze egy jó tanács:
Aludj el szépen, kis Balázs!
Díjjal ismerte el a szerzők munkáját a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete.
Példakép kategóriában Hrutka Róbert, életmű kategóriában Németh Gábor, míg újító kategóriában az Akkezdet Phiai kapta a különleges beton plakettet.
A Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete 250 tagot számlál, és sok ismert zenészt tud a soraiban.
Az egyesület alapvető feladata
Alakulása, azaz 2007 óta a könnyűzenei szerzők általános érdekképviselete, tagjainak érdekvédelme és érdekérvényesítése. A szervezet díjat alapított 2023-ban azzal a céllal, hogy a magas színvonalú alkotó és előadó-művészeti tevékenységeket elismerje és ösztönözze.
- A díj nem közvetlenül egy adott év teljesítményét, hanem az alkotó szakmára kifejtett hatását értékeli - fogalmazott Bíró Zsolt, a SZERZŐK Egyesületének elnöke, aki a díjazottakat személyesen felkeresve adta át a különleges, vízcseppet és hullámokat ábrázoló beton plaketteket.
Példakép kategóriában az elismerést Hrutka Róbert Artisjus- és Fonogram-díjas zenész és zeneszerző kapta.
Eddigi pályafutása során több mint 200 nagylemezen dolgozott, és közel ezer reklám - és filmzene megírására kérték fel. A díj átvételekor arról beszélt, kizártnak tartotta pályája elején, hogy valamikor példakép lehessen.
- Egyáltalán azt sem gondoltam, hogy zenész leszek. Gyerekkoromban elvesztettem a hallásomat, nem tudtam beszélni, hét éves koromig jártam a kórházakat. A doktor bácsi azt mondta, hogy majd megtanulok beszélni, a hallásom viszont már nem lesz jobb, legfeljebb nem leszek zenész. Ezek után a hangszer jelentette nekem azt a kaput, amit meg tudtam nyitni önmagam és mások felé is. Kiskamasz koromban eldöntöttem, hogy nekem ez lesz az életem – mondta el Hrutka Róbert.
- „hiszek abban, hogy pár jó hang is képes megváltoztatni a világot. A zene pont olyan, mint az élet: megírjuk, eljátsszuk, és nem marad utánunk semmi, csak a dal. Most ezt a dalt írjuk egész életünkben”.
- fogalmazott Hrutka.
Hrutka Róbert és Bíró Zsolt, a SZERZŐK Egyesületének elnöke
Fotó: Bellon-Nagy Kata
Újító kategóriában a díjat az egyesület elnöksége az Akkezdet Phiainak ítélte oda, mint a budapesti underground hip-hop legfontosabb csapata.
A beton plakettet együtt vette át a három tag, azaz Saiid (Süveg Márk), Újonc (Závada Péter) és DJ. Frequent (Havas Patrik).
- Mindig is újdonságra törekedtünk, volt bennünk egy konvekciókkal szembeni lázadás – fogalmazott Závada Péter. - Underground akartunk maradni, de aztán nem jött, vagy nem teljesen jött össze.
Süveg Márk szerint manapság nehéz újat kitalálni, mert már minden meg lett írva. Az a fontos, hogy befelé, és csapat esetén egymásra kell figyelni, és nem visszaigazolást várni a social mediában. Havas Patrik úgy véli, mindenkinek önmagának kell maradnia ahhoz, hogy maradandót tudjon alkotni.
A SZERZŐK Egyesülete az életműdíjat Németh Gábor dobosnak, dalszerzőnek adományozta.
Németh Gábor
Fotó: Bellon-Nagy Kata
Játékát számtalan együttesből ismerheti a közönség, legyen az a Bikini, a Skorpió, a Beatrice, a P. Mobil vagy épp a róla elnevezett Németh Gábor Project.
- Aki valamikor elkezdte a zenélést és komolyan gondolta, annak nincs vége soha, maximum a föld alatt
– mondta el Németh Gábor a példakép díj átvételekor.
- Eredetileg csellózni tanultam, és 8 év után váltottam át a dobra. A célom az lett, hogy a legjobb dobos legyek, rengeteget gyakoroltam. Millió zenekarban játszottam, és a pályafutásom csodálatos ilyen szempontból is.
Videók a három díjátadásról
Kiemelt kép: Akkedet Phiai/Bellon-Nagy Kata
