|
|
|
| Előadó: | Dj Jers |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | dirty country |
| Címkék: | Keressük! |
Jár ami jár
[Verze 1]
Itt nem lesznek fegyverek, ez a béke szigete
Csak a zene, roots, rock, reggae
Itt nem tetszeleg senki, nem az a kör
Nincs kétszínűség, egy dolog a börtönből
Na ki lesz aki elbűvöl erről a világról
Aki üres kézzel világgá, megy az elég bátor
Akkor én mi vagyok, ha nem ez
Naughty by Nature, craziest
Egy kicsit ijeszt, mert nem tartozom semmiféle nyájhoz
Anyának köszönöm, nem ő az aki átkoz
Hogy mi a jó és mi a rossz, mit ér a tudás
Barátom a halál, neki vagyok hálás
Csak így tudok a maximumon élni, kész
A tükröd leszek, ha majd velem beszélsz
Nézz rám, nem tetszik amit látsz
Nyugi nem leszek itt örökre, elvisz a láz
Amivel én az életet élem, nem filozófia
Ilyen a vérem, ilyen Csesznik Tibi fia
[Refrén]
A semmiből jövök, a semmibe megyek
A legszebb dolgok közben mindig maguktól jönnek
Mondják a bölcsek, mit hogy
Ha van ez a rap, megcsinálom hip-hop
Aztán én már itt se vagyok, irány a világ
Csak meresztem valahol, jár ami jár
[Verze 2]
Nem tudom mi vár, ha valóra válok
Mindig magam akartam kitalálni a világot
Nehezen viselik mások, mi nekem csak játék
Le akarnak húzni, mert állandóan szállnék
Sokáig voltam árnyék, most feltünést keltek
Kiadom azt, ami már nyomja a lelkem
Meztelen az életben, nekem így esik jól
Feltárom magam, a zene erről szól
Gyere velem és táncolj, szeretném látni ki vagy
Mutasd meg, add át a mozdulataidat
Engedd el magad, szabadságra vagyunk ítélve
Köszönöm azt, hogy eddig kijutottam élve
Tudod az életem része, nem a biztonság
Ha túl messzire megyek, vár a gyilkosság
A gangster szarság, amiből soha nem kértem
Az egyik ok, amiért eltűntem pár évet
Azt mondták az élet amerikában van
De a törtetés ellen a lelkem lázad
Mi várhat rám, ha megint elérem a célom
Van még több a béke múlékony
Elég gond, hogy a földön ez nem tarthat örökké
De néha jó beszívni a világ levegőjét
[Refrén]
A semmiből jövök, a semmibe megyek
A legszebb dolgok közben mindig maguktól jönnek
Mondják a bölcsek, mit hogy
Ha van ez a rap, megcsinálom hip-hop
Aztán én már itt se vagyok, irány a világ
Csak meresztem valahol, jár ami jár
A semmiből jövök, a semmibe megyek
A legszebb dolgok közben mindig maguktól jönnek
Mondják a bölcsek, mit hogy
Ha van ez a rap, megcsinálom hip-hop
Aztán én már itt se vagyok, irány a világ
Csak meresztem valahol, jár ami jár
Jár ami jár, jár ami jár
Ha összejön a lé, egy Caribi nyár
Caribi nyár
Hát jár ami jár
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
