|
|
|
Hogyha ír majd, édesanyám, írjon a falunkról,
Küldjön egy szál virágot az öreg akácunkról!
Írja meg, hogy az emberek sajnálják-e, hogy el kellett mennem,
Írja meg, hogy magán kívül megsiratott-e valaki engem!
Írja meg, hogy házunk előtt áll-e még a nyárfa,
Írja meg, hogy arrafelé milyen nóta járja!
Él-e még az öreg cigány, járnak-e a fonóba, mint régen?
Mindenkiről írjon, anyám, csak őróla sose írjon nékem!
Visszaírja a jó Anya, hogy áll még a nyárfa,
És a sarki kiskocsmában magyar nóta járja.
Elfeledtek az emberek, nem is kérdez soha senki Téged,
Csak akiről nem írhatok, csak az az egy siratott meg Téged.
Haza megyek s elmegyek a kis házatok mellett,
Benézek a kiskapudon, elnézem a kertet.
Most is mennyi virág nyílik, illatozik, színesedik benne,
Mintha, mintha a kis virág hívogatna, csalogatna engem.
Ne hívjatok, ne sírjatok orgona virágok,
A kiskertbe belopózni engem már nem láttok.
Nem nyílik már nékem többé kék nefelejcs, ibolya és rózsa,
Mintha, mintha a kis kertben életemben sose jártam volna.
Nézd 11 órától az ONLINE ünnepséget!
