|
|
|
|
|
| Előadó: | Gourmand |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Horváth Kristóf |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megszikkadt szívedben nem járt a fény,
sterilizált téged az agymosás.
Nem vagy te senki, csak alantas én,
aludj el szépen, aludj tovább.
Az egód zokog:„Az agyadra mentem!”,
elbújtam, keress egy terápián,
„egyél, nekem nősz nagyra szentem”,
fogyassz, s nem keletkezik hiány.
Te vagy az ismert világ közepe,
innen, s túl az Óperencián,
a józanész azt kérdi, jöhet-e,
vagy maradjon periférián.
Hiszen a sajtószabadság rég tiéd,
a szavazati jogodat megkapod,
nem telt el hiába százötven év,
aludj el szépen, légy jó halott.
Kényelmesen elnyel az örök köd,
a túlzott jólét elbágyasztott,
bár a szolgahajlamod az öröklött,
a szolgaságod nem tanult, választott.
Beszélhetnél is. Muszáj hörögnöd?
Az anyaméh dögszagot árasztott?
Ha moslékot látsz: muszáj-e röfögnöd?
Hozzá szoksz hamar a lábszaghoz?
Hasztalan itt a szólás szabadsága,
nem dumálni kell, csak dönteni.
Hogy mit szeretnél, ha ki manipulálna?
Melyik hazugság örömteli?
A társadalmi problémákat,
mint egy szuperhős, megoldhatod,
s a jó tetted rád visszaszállhat,
csak szánj rá négy évente egy napot.
Abból látszik, hogy valami bánt ma,
hogy az arcod nem olyan bamba,
a halántékodhoz tartott banánba
héjastól lett beleharapva.
Nem a te hibád, ne magadat rágd,
neked tényleg nem volt választásod.
A rendszer bízott feladatot rád,
az új generációk sírját ásod.
Génkészleted adott rád rabláncot,
nincs választásod, csak döntéseid.
Az a rendszer, amit ti használtok,
szabadságod árán bekényszerít
a biztonság illúziójába,
nem neked való, olyan kötetlen,
otthonra lelsz a katatón, kába,
ócska álmokat ringató tömegben.
Zizeg a jó televízió,
álmodban kódolt frekvencián
azt üzeni neked, hogy hízni jó,
aludj el szépen, aludj tovább.
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
