|
|
|
| Előadó: | Marcello's Mystical Mind |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Do i really have to take this?
It's all pouring down on me
I'm playing this game called life
Chasing harmony
Sometimes i have the feeling
I hate myself and don't want to live
Do i really have to take this?
No nerves to listen to bullshit and hypocracy
So don't make me
Please don't make me carry on with self-torture
I had countless pathetic, wasted years before
Why have we become a failed generation
Of miserable creatures in permanent angst
I'm just an average lost boy
Unable to throw away the pain
But wishing and longing to taste the rainbow again
I'm trying hard to remember
The times so desperately
When i still had the faith
Of not only trying but doing instead instantly
What happened to me?
Where did i go wrong, did i stop believing?
The wonders i have seen are gone with the wind
I lost my shadow, even lost the magic
Pan's sitting locked up inside of me
Where's the smile gone from our faces
Everywhere i look, i see desperate troubled minds
And heads all turned down to the ground
We're lost boys, we're lost boys who forgot how to fly
Where's the child gone in high spirits?
Everywhere i look i see empty blood-shot eyes
With dumb hope staring at the skies
We're lost boys, we're lost boys.
We've ruined the land where dreams are born
And time's never planned
I doubt that i can think of any happy thing left
So we're just boys, lost forever now
Where's the child gone, innocent and smiling
Who could rejoice in the things this world has to offer?
In a society that shoots and hangs his peter pans
What's still to come? Self-delusion til the end?
What's still to come? Self dellusion' till the end
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton
