|
|
|
| Előadó: | Subscribe |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csongor Bálint |
|
Horváth Attila Csongor Bálint Anga-Kis Miklós |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Well
That day our vermilion faced ship entered the dawn
Maybe god showed the way
Since we couldn’t see the shore coz our craft was covered by thick fog.
Athena.
She surely showed that way
A bar-barous land ruled by one eyed giants
Who didn’t respect justice or alliance or law
-I must have a look in their eyes to open my third eye
To Earn it, Get it, Own it, I must go!
-But, why?
-Far too long I’ve been searching for.
I wasted a million miles to find glory!
-Cant you see?
Sticking together is the glory.
The way back home!
And It’s shame on us if (I) togetherness Is not the paramount
Ref.:
We are the route we are the one
We have the force to hit the sun
We have the fist to kill the beast
We are the theist who killed the priest
We are the route we are the one
We are the storm burning the sun
We are the drift reigning the seas
We’ll never bend, sink to the knees
(We got in the cave. The cyclops came)
And spied us in the blaze!
’Strangers he thundered out
Lunged out with his hand and snatched two men
Skin them and started to gorge:
With terror in my heart I fell down on
My knees and started this prayer:
„Alliance, my friend, made you believed in me!
But you selfishly tear us apart and you blame it on me
While this engine began to run and the road under us has ravished me
As a friend I felt it within you
But you started critizing and denying
Than I blame it on you
Now this engine begins to run
And the water beneath is sirenic”
You should see
Stickin togheter is the glory
The way back home
Well It’s shame on us if (I) togetherness
Is not the paramount
Ref.:
I took his only eye
One vision, simple sight
Sew the giant up to blind him by a flagrant stake
He never doubted before. He asked my name
- Seas have washed it way
The wind have passed it away
Distant places christened me to someone I became
I’m at your service, Nobody - That’s my name
They survived and than they maid sail after all
Horizon were not the same the brim was so tame
Before they set out
Before they set out to their way for more
And I know we had passion and shared one dream
We carried each other with mighty steam
But if we’ll stray from this, we’ll never grow
You need to know without a doubt I’ll go
And I know we all had passion to share one dream
We carried each other. So bright and sheen
But if we’ll stray from this, we’ll never grow
You need to know that with or without you
Without a doubt I’ll go
Seize the passion and share one dream
Should carry each other with mighty steam
If we stray from this way I cannot grow
You need to know Without a doubt I’ll go
Ref.:
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
