|
|
|
Környes körül vörösödik az ég alja,
A rózsámnak nem tudom, mi a baja.
Akármerre fordítgatom az ölembe,
Nem szól semmit, bánatos a pici szíve.
Erről-arról vörösödik az ég alja,
A rózsámnak szalma a fejealja.
Nem is lehet mindenkinek vetett ágya,
Én sem fekszek a régi libatollas ágyba.
Szomszédasszony, hallja-e, hallja-e?
Szép a lánya, szeretni, hagyja-e?
Ha nem hagyja, zárja be egy kalitkába,
Had szakadjon meg a legény szív utána.
Én vagyok az akinek egy vasa sincs,
Mégis az enyém a világ.
Hogyha a maga szeme reám kacsint,
Esküszöm nem bírom tovább.
Hogyha csókolom a csókos száját,
Csókja csókjaimra választ várják.
Én vagyok az akinek egy vasa sincs,
Mégis az enyém a világ.
Kérges a tenyerem, a tenyerem,
Azzal keresem a kenyerem,
||:Azzal keresem a télire valót,
Babámnak a selyem bugyira valót.
Holtig átkozom az anyámat,
Miért nem adott az én babámnak?
||:Annak adott, kit sohase szerettem,
Kire még a szemem rá se vetettem.
Csalfa szeme van a babámnak,
Olyan, mint a rigó madárnak,
||:Ha rám veti a ragyogó két szemét,
Elfelejti a régi szeretőjét.
Segíts Te is egy kitöltéssel!
