|
|
|
Kislányom, hányszor mondtam már néked:
Vess már a rosszaságnak véget!
Azt tedd, mit mondok, és ne mást!
Tanuld meg a szófogadást!
Ígérem, jó leszek.
Több ilyen jó gyerek nem is lesz látható.
Pá, pá, rosszaság!
Pá, pá, rosszaság!
Csak annyit kérdezek:
Szerinted mért legyek csak mindig én a jó?
Bár már mondanád!
Bár már mondanád!
Persze szemre hányni nincs jogom.
Ám mégse vedd azért zokon.
De annyira rossz, ha rám ripakodsz,
mert hangulatod nem jó.
Az lenne tán a jobb,
ha ezt a mondatot közösen mondanánk:
Pá, pá, rosszaság!
Légy hát jó!
Nem értem tisztán ezt a célzást.
Anyutól nem hallasz már rég mást.
Mint azt, hogy magadra vigyázz.
Te mégis mindig mást csinálsz.
Ígérem, jó leszek.
Több ilyen jó gyerek nem is lesz látható.
Dá, dá, rosszaság!
Dá, dá, rosszaság!
Csak annyit kérdezek:
Szerinted mért legyek csak mindig én a jó?
Bár már mondanád!
Bár már mondanád!
Persze szemre hányni nincs jogom.
Ám mégse vedd azért zokon.
De annyira rossz, ha rám ripakodsz,
mert hangulatod nem jó.
Az lenne tán a jobb,
ha ezt a mondatot közösen mondanánk:
Pá, pá, rosszaság!
Légy hát jó!
Az lenne tán a jobb,
ha ezt a mondatot közösen mondanánk:
Pá, pá, rosszaság!
Légy hát jó!
Pá, pá, rosszaság!
Légy hát jó!
Jó?
Jó!
