|
|
|
| Előadó: | Road |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Molnár Máté (Road) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Figyelj!
Itt nem volt kacsalábon forgó
Rózsadomb, se pláza
Csak a szőlő hegyek, a szülői ház
na és az öreg Mátra, mégis
Ugyanolyan jó itt nekünk most,
mint akkor régen
Mikor elindultunk Domoszlóról
kettőezer-négyben
Csak annyit mondtunk,
hogy nekünk nem kell más,
Elég egy kisszinpad egy nagylemez
és már nincs megállás,
Akkor elhittünk még, minden olcsó mesét
Mindegy volt hogy mikor-kivel csak jatszhassunk még
Pedig azt se tudták kik vagyunk,
nem ismerték a nevünk,
Nézték, hogy a színpadon még csak jövünk, vagy má’ megyünk
Aztán szépen lassan
egyre többen álltak mellénk, ma már
Tudjuk ha Ti nem lennétek,
mi sehol se lennénk!
Tizenöt éve tart és
Ki tudja meddig,
Imádtuk az egészet
Onnantól-Eddig
Egy pillanat volt
A tizenöt év és
Akár vagy ötször ennyi
Jöhetne még
Mi nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk
Örökké az úton, ez a mi keresztünk
Mindegy mit dobott a sors,
nekünk úgyis megfelelt, persze
Csinálhattunk volna mást,
de minket semmi más nem érdekelt!
Ezen a kurva magas létrán
mindig feljebb, mindig egyet
És a legkisebb színpadokból
a legnagyobbak lettek, aztán
Körülöttünk szépen lassan
megváltozott minden, mi meg
Pislogtunk mint fehér egér
egy marék nullás lisztben
De ott volt az a tűz,
amelyik még mindig ég, és
Annyian látták, de még sem hitték,
el hogy így is lehet,
aztán most néznek bután,
Pedig vannak tőlünk szebbek-jobbak Pesten, Budán.
Sosem érdekelt az minket,
honnan fúj a szél, meg hogy
A sok névtelen irigy senki
rólunk mit beszél,
mi csak pakoltuk a hangokat
egymás után szépen,
Közben az árvák könnyét is megittuk,
mégis mindenre emlékszem
Tizenöt éve tart és
Ki tudja meddig,
Imádtuk az egészet
Onnantól-Eddig
Egy pillanat volt
A tizenöt év és
Akár vagy ötször ennyi
Jöhetne még
Mi nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk
Örökké az úton, ez a mi keresztünk
Mindegy mit dobott a sors,
nekünk úgyis megfelelt, persze
Csinálhattunk volna mást,
de minket semmi más nem érdekelt!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
