|
|
|
|
|
| Előadó: | Road |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Molnár Máté (Road) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Figyelj!
Itt nem volt kacsalábon forgó
Rózsadomb, se pláza
Csak a szőlő hegyek, a szülői ház
na és az öreg Mátra, mégis
Ugyanolyan jó itt nekünk most,
mint akkor régen
Mikor elindultunk Domoszlóról
kettőezer-négyben
Csak annyit mondtunk,
hogy nekünk nem kell más,
Elég egy kisszinpad egy nagylemez
és már nincs megállás,
Akkor elhittünk még, minden olcsó mesét
Mindegy volt hogy mikor-kivel csak jatszhassunk még
Pedig azt se tudták kik vagyunk,
nem ismerték a nevünk,
Nézték, hogy a színpadon még csak jövünk, vagy má’ megyünk
Aztán szépen lassan
egyre többen álltak mellénk, ma már
Tudjuk ha Ti nem lennétek,
mi sehol se lennénk!
Tizenöt éve tart és
Ki tudja meddig,
Imádtuk az egészet
Onnantól-Eddig
Egy pillanat volt
A tizenöt év és
Akár vagy ötször ennyi
Jöhetne még
Mi nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk
Örökké az úton, ez a mi keresztünk
Mindegy mit dobott a sors,
nekünk úgyis megfelelt, persze
Csinálhattunk volna mást,
de minket semmi más nem érdekelt!
Ezen a kurva magas létrán
mindig feljebb, mindig egyet
És a legkisebb színpadokból
a legnagyobbak lettek, aztán
Körülöttünk szépen lassan
megváltozott minden, mi meg
Pislogtunk mint fehér egér
egy marék nullás lisztben
De ott volt az a tűz,
amelyik még mindig ég, és
Annyian látták, de még sem hitték,
el hogy így is lehet,
aztán most néznek bután,
Pedig vannak tőlünk szebbek-jobbak Pesten, Budán.
Sosem érdekelt az minket,
honnan fúj a szél, meg hogy
A sok névtelen irigy senki
rólunk mit beszél,
mi csak pakoltuk a hangokat
egymás után szépen,
Közben az árvák könnyét is megittuk,
mégis mindenre emlékszem
Tizenöt éve tart és
Ki tudja meddig,
Imádtuk az egészet
Onnantól-Eddig
Egy pillanat volt
A tizenöt év és
Akár vagy ötször ennyi
Jöhetne még
Mi nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk
Örökké az úton, ez a mi keresztünk
Mindegy mit dobott a sors,
nekünk úgyis megfelelt, persze
Csinálhattunk volna mást,
de minket semmi más nem érdekelt!
Valentin-napra jelent meg Geszti Péter és Péterfy Bori új közös dala, a Csak te meg én, amely a tavalyi sikerszám, a Beléd szerettem, ez van történetének folytatása.
A közönség most új fejezetet kap: a klipben a két előadó „összeházasodik”, a történet pedig ironikus, játékos formában mesél tovább a szerelemről, hűségről és a hosszú távú kapcsolatok realitásáról.
Diszkó a javából – mai csavarral
Ahogy a szilveszterkor megjelent Mindenki legyen rohadt gazdag! a funky hőskorából merített inspirációt, úgy a Csak te meg én is a hetvenes–nyolcvanas évek diszkóvilágát idézi, friss, mai hangzással.
Lépegetős basszus, táncos groove, fülbemászó refrén, vonósok és fúvósok adják az alapot, miközben a dalszöveg tipikus Geszti-fordulatokkal reflektál a mai randikultúrára és generációs különbségekre.
A dal egyszerre romantikus és önironikus
„Megyek hozzád. Hozzám mész. Nyugi, csak az első 20 év a nehéz!” – hangzik el a refrén környékén, miközben az Instagramon felbukkanó fiatal udvarlók és a hűség kérdése is játékos formában kerül terítékre.
Új klip – új fejezet
A klip egy esküvő történetét meséli el, ugyanazzal a humorral és vizuális önreflexióval, amely az előző videót is jellemezte. A menyasszony ezúttal sem eladó – és aki szemet vet rá, az könnyen „kivonódhat a forgalomból”. A történet természetesen happy enddel zárul. A szerzői és alkotói csapat ugyanaz, amely a Beléd szerettem, ez van esetében is dolgozott – a cél pedig egy különleges, folytatásos sorozat megteremtése a hazai popzenében.
Péterfy Bori az MVM Dome-ban is színpadra lép
A Csak te meg én Geszti készülő Poptimista című albumának második dala, és élőben is elhangzik majd 2027. január 30-án az MVM Dome színpadán, a nagyszabású POPTIMISTA koncert-show keretében. Péterfy Bori a meghívott vendégek között érkezik a Dome-ba, így a közönség a közös slágereket arénaméretű látványvilágban, élő hangszereléssel élheti át.
