|
|
|
| Előadó: | Red Bull Pilvaker |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Karácson Tamás Szakács Gergő Halpert Balázs |
|
Komjáti Ádám (Mr. JoeKer) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Rád nézek, magamba látok
Rajtunk osztozik a magány
Végül hagy valamit belőlünk
Talán, talán
Futnak előlem a régi álmok
Lassan semmi sem biztos már
Csak hogy kettőnknél jobb a magány
Magány, magány
Nézz a magányba, melybe engem küldesz
Reménykedem, de mérleghinta csak
A remény, rá egyedül ültetsz
Egyensúlyozunk a szélein a megbánt szavaknak
Nem találjuk meg a kulcsát ennek a lezárt lakatnak
Száraz homokként peregjen szét
Arcod, fújja szét a szél, talán
Minden emléked rólam vele útra kél
Maradok magam, jobb lesz így, hidd el nekem
Nem kell, ki ott volt, állandósult, még sincs velem
Fald föl nyelvedet, minden szó nehéz falat
Soha nem kettőnket értettem egész alatt
Csak rossz élmény voltál, mi mélyen belém ragadt
Megszilárdultam belül, a szívem kemény maradt
Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon
Látom a szemem: rám nézel vele
Halj meg! Már olyan szótlanul kívánom
Hogy azt hihetném, meghalok bele
Rád nézek, magamba látok
Rajtunk osztozik a magány
Végül hagy valamit belőlünk
Talán, talán
Futnak előlem a régi álmok
Lassan semmi sem biztos már
Csak hogy kettőnknél jobb a magány
Magány, magány
Hogyan tettél ilyen gonosszá?
Utólag látom, hogy pokol volt a mennyország
Csak szorongás, mit behoztál
Na meg a lelkedből a koszt, a színtiszta szitkot
Hogyha szólsz, még nézlek a szobából
Mennyire elvetted a kedvem a csodáktól
Én azt hittem ez egyszerűbb lesz
Nézz a magányba, melybe engem küldesz
Bebüntetsz, ahogy én is téged
De nem érdekel már, ami vérig sértett
Majd mással, máskor, máshogy talán
Most fájó kívánságom a magány
Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon
Látom a szemem: rám nézel vele
Halj meg! Már olyan szótlanul kívánom
Hogy azt hihetném, meghalok bele
Rád nézek, magamba látok
Rajtunk osztozik a magány
Végül hagy valamit belőlünk
Talán, talán
Futnak előlem a régi álmok
Lassan semmi sem biztos már
Csak hogy kettőnknél jobb a magány
Magány, magány
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
