|
|
|
| Előadó: | Tompos Kátya |
|---|---|
| Album: | Holdjárat |
| Megjelenés: | 2017 |
| Hossz: | 3:32 |
| Szövegírók: |
Tompos Kátya |
|
Hrutka Róbert |
|
| Kiadó: | Tom-Tom Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Néha még az égen járok, ha űz a hiányod
S te valahol máshol jársz
Láthatatlan állomáson, néma sötétben
Sok elveszett lélek vár
Mind sorban áll
A holdjáratra vár
Miért nem jön már?
Tán erre nem jár
Feltűzném a szívem az égbe, a világtól védve
S ha egyszer majd arra jársz
Hallod ahogy dobban érted, hát sietned kéne
Mert tudod, hogy csak rád vár
De miért lenne fenn?
Ha nálad pihen
Szüntelen
Reménytelen
Legyen a szemeid kékje a csillagok fénye
Többé már el nem tévedek
Legyen az angyalok szárnya tenyered ágya
Ráhajtanám megfáradt fejem
Miért nem hiszed
Hogy nincs nélküled
Csak veled
A világ felett
Egy elvarázsolt bolygón élek, maradnék végleg
Ha itt lennél még velem
Átrepülnék száz világot, tengernyi álmot
Csak tudnám, hogy ott leszel
Szívem míg jár
Egy holdjáratra vár
Hogy vigyen tovább
Az álmaim után
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
