|
|
|
| Előadó: | Ferkó Csabi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ferkó Csaba |
|
Ferencz Péter |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verze1:
Nem hagytam, hogy lássad, hogy darabokra hulltam
De igen nagy a fal, amit én kettőnk közé húztam
Sokkal jobb így van, lehetnénk rosszban
De barátok se leszünk, ezt mindig is mondtam
Vége lett valaminek, de még mindig érzem
Pont ettől féltem, nem igazán értem
Azt hittem kialudt, de még lángol
Tudom, hogy te is érzed, csak az eszed gátol
Erről szól minden perc, amíg te létezel
Amikor rám gondolsz azzal is vétkezel
Tudom jól, emlékszel, én is emlékszem
Bridge:
Valljuk be, hogy szép volt és hogy gyönyörű
Amikor rossz volt, nem volt olyan egyszerű
A gép ezt dobta, az agy nem fogja
A sziv vezeti, az élet megmondja
Verze2:
Úgy döntöttem tovább megyek, úgy éreztem, kell
Valami engem, valaki, aki kiemel
Elég volt a depiből, na, új életre fel
Nyomjuk el mi bennünk van, de nem érkezett jel
Kérdezgettek tőlem, hogy ”Na, mi van veled Csabika?
Miért nem látunk minden egyes héten lent a buliban?”
Nem tudjátok, mit érzek, nélküle hogy éljek
Mikor a szívemből egy darabot már kitépett
Yo, pusztító a csókod, nem felejtettem, jó volt
Összebújva sokszor
És akarok a jóból
Benned is még tombol
Éljünk csak a múltból még
Erről szól minden perc, amíg te létezel
Amikor rám gondolsz azzal is vétkezel
Tudom jól, emlékszel, én is emlékszem
Bridge:
Valljuk be, hogy szép volt és hogy gyönyörű
Amikor rossz volt, nem volt olyan egyszerű
A gép ezt dobta, az agy nem fogja
A szív vezeti, az élet megmondja
Refrén:
Csókod érzem, tiéd volt a hibátlan
Hiába nem vagyunk már együtt a világban
Csókod érzem, a gödörből kimásztam
És hogy visszamenjek hozzád, én megálltam
Csókod érzem, nem biztos, könnyebb így
Amikor mással vagy, engem ez szétszakít
Csókod érzem, nananana; csókod érzem, nananana.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
