|
|
|
| Előadó: | HRFlow |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Hegyi Roland (HRFlow) |
|
Hegyi Roland (HRFlow) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mennek a napok
Vagyok, aki vagyok
Nem kaptunk egyforma lapot
Mindenki álmodhat nagyot
Azt mondják, nem sikerül - dehogynem
A végén pedig kiderül - irigyek
Aki nem bírja, elmenekül - igen, el
Nem az a helyes út, amelyik rövidebb
Én feladtam volna, mert ott voltam lent
De belül egy hang mégis azt mondta, menj
Senki nem segített, ez az út meredek
Csak az érti meg ezt, aki már veszített
Tudom, nem marad semmi, ha eljön a nap
És a mi fajtánk mindig kevesebbet kap
Lehet gazdag vagy szegény
Ugyanolyan vagy, ugyanolyan vagy
Tudom, neked sincs segítő kéz
Egyedül vagy, hogyha nagyon nehéz
Uram, adj még egy percet a múltba
És soha többé nem fogok gondolni rá
Hogy mennyiszer próbáltam újra meg újra
Uram, hányszor kell, hogy még elbukjak?
Ha legyőztek a gondok, és nincsen tovább
Én akkor is fel fogok állni majd újra meg újra
Tudom, sok volt a rossz, és kevés a jó
A napsütés után leszakadt a hó
Nincs segítő kéz, bármerre is mész
Már régóta érzed, az élet nehéz
Mikor leszakad az ég, elsötétül a kép
De érzed, hogy nem eshetsz össze ma még
Az nem számít már, hogy mi történt rég
És bármit is hozhat az élet eléd
A harcosok élik túl csak egyedül
Hogy ki lesz a győztes, az majd kiderül
A szíved csak húz a célod felé
Ha megbotlottál, akkor sincs semmi vész
Az oroszlán büszke, és nem adja fel
Nem szelídítheti senki se meg
Az ég beleremeg úgy, hogy mindenki hallja
Fenn leszel egyszer majd ott a magasba
Tudom, neked sincs segítő kéz
Egyedül vagy, hogyha nagyon nehéz
Uram, adj még egy percet a múltba
És soha többé nem fogok gondolni rá
Hogy mennyiszer próbáltam újra meg újra
Uram, hányszor kell, hogy még elbukjak?
Ha legyőztek a gondok, és nincsen tovább
Én akkor is fel fogok állni majd újra meg újra
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
