|
|
|
Ez ugyanaz az út
Ugyanúgy, mint régen
Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék
De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék
Ez ugyanaz az út, amit a sors elém tett
Ugyanúgy, mint régen, a tűz megéget
Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék
De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék
Ugyanaz a beton a felnik alatt a vason
Nem ugyanazon az úton, még ugyanaz a bajom
Ugyanaz a mikrofon, és ugyanaz a barom
Valaki bír, de valakinek ugyanaz a majom
Ugyanazok a trendek, és ugyanazok a ratyik
Mindig jönnek újak, akik ugyanolyan gagyik
Ugyanaz a vér, ugyanaz a tér vár
Ugyanaz a csavargó, ki közben hazaért már
Ugyanaz a projekt, aki dobja rám a kevlárt
Nem, ez nem ugyanaz a beatmaker, aki elszállt
Ugyanazok a sztorik várnak még meg a sarkon
Elveszett pöcsömöccsék, nálam nem létezik pardon
Ugyanazon a gangon a fehér műanyag székek
Nálatok sötétség, nálam ugyanazok a fények
Ugyanaz a kiadó, és ugyanaz a logó
Ugyanaz a senki, és ugyanaz a naplopó
Ez ugyanaz az út, amit a sors elém tett
Ugyanúgy, mint régen, a tűz megéget
Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék
De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék
Ugyanaz a kéz fogja a mikrofont, mint régen
Lesnek a verebek, mert még nem landolt a gépem
Ülés vissza a terembe, oda, ahol pad van
Ugyanaz a nézet, árulóknak ugyanúgy fuck van
Ugyanazok a véreim, a többi meg, mint anno
A hely, ahol felnőttem, a kazettám meg a magnó
Nem ugyanazok a helyek várnak ugyanúgy meg
19 van, de pár dolog már nem ugyanúgy megy
A mai napig ugyanazt leszarom, amit eddig
Nem hoz újat a nap, mert a fajtánk reggel fekszik
Délután tele has, este meg ugyanaz a telt ház
Ugyanaz a tömeg, ugyanaz a füst meg bláz
Ugyanaz a család, és még ugyanaz a oneluv
Ugyanaz akar lehagyni, de ugyanaz csak ballag
Ugyanúgy a kutyák, és ugyanaz az erő
Minden ugyanaz, és ugyanúgy megy, ahogy ezelőtt
Ez ugyanaz az út
Ugyanúgy, mint régen
Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék
De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék
Ez ugyanaz az út, amit a sors elém tett
Ugyanúgy, mint régen, a tűz megéget
Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék
De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
