|
|
|
Ez ugyanaz az út
Ugyanúgy, mint régen
Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék
De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék
Ez ugyanaz az út, amit a sors elém tett
Ugyanúgy, mint régen, a tűz megéget
Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék
De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék
Ugyanaz a beton a felnik alatt a vason
Nem ugyanazon az úton, még ugyanaz a bajom
Ugyanaz a mikrofon, és ugyanaz a barom
Valaki bír, de valakinek ugyanaz a majom
Ugyanazok a trendek, és ugyanazok a ratyik
Mindig jönnek újak, akik ugyanolyan gagyik
Ugyanaz a vér, ugyanaz a tér vár
Ugyanaz a csavargó, ki közben hazaért már
Ugyanaz a projekt, aki dobja rám a kevlárt
Nem, ez nem ugyanaz a beatmaker, aki elszállt
Ugyanazok a sztorik várnak még meg a sarkon
Elveszett pöcsömöccsék, nálam nem létezik pardon
Ugyanazon a gangon a fehér műanyag székek
Nálatok sötétség, nálam ugyanazok a fények
Ugyanaz a kiadó, és ugyanaz a logó
Ugyanaz a senki, és ugyanaz a naplopó
Ez ugyanaz az út, amit a sors elém tett
Ugyanúgy, mint régen, a tűz megéget
Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék
De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék
Ugyanaz a kéz fogja a mikrofont, mint régen
Lesnek a verebek, mert még nem landolt a gépem
Ülés vissza a terembe, oda, ahol pad van
Ugyanaz a nézet, árulóknak ugyanúgy fuck van
Ugyanazok a véreim, a többi meg, mint anno
A hely, ahol felnőttem, a kazettám meg a magnó
Nem ugyanazok a helyek várnak ugyanúgy meg
19 van, de pár dolog már nem ugyanúgy megy
A mai napig ugyanazt leszarom, amit eddig
Nem hoz újat a nap, mert a fajtánk reggel fekszik
Délután tele has, este meg ugyanaz a telt ház
Ugyanaz a tömeg, ugyanaz a füst meg bláz
Ugyanaz a család, és még ugyanaz a oneluv
Ugyanaz akar lehagyni, de ugyanaz csak ballag
Ugyanúgy a kutyák, és ugyanaz az erő
Minden ugyanaz, és ugyanúgy megy, ahogy ezelőtt
Ez ugyanaz az út
Ugyanúgy, mint régen
Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék
De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék
Ez ugyanaz az út, amit a sors elém tett
Ugyanúgy, mint régen, a tűz megéget
Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék
De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
