|
|
|
|
|
| Előadó: | El Bago |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Sírnotok sem kell, a síromra sem kell virág
Maradjon annyi elég, hogy ez volt az a szakadatlan brigád
Mint a Triád – értem kiállt
A kilátástalanságban is simán
S kiáltottam is értük ha kellett
Teleültettük hátul a kertet
Felhevültünk, így évek elteltek
Az utca porai minket felneveltek
akik megjavultak azok szerte mentek
Az utca porai minket felneveltek
Nem kérnék én más egyebet csak emlékezzetek rám
Nézd meg az ilyet engem százszor elenged, de Szent Péter még megvár
Tudom, hogy a fater is ott vár fenn adj egy jelet hogy mehet
Ki akar itt kibírni még egy telet?
Tudom, hogy egyedül csak ott van csend
Szeretném eltölteni veled az örökkévalót ott majd fenn
Az örök vadászmezőkön majd nevelsz amit itt a földön nem tettél meg
De te sem tehettél mást, a te kötelességed egészen más
Hogy halhatatlanná légy, hogy a neved az enyém és belőled lehettem én
Ki soha nem fekszik, örökké kél, eltökélt nem köti meg kötél
De szorít az övem mit magamra kötök, hogy szüntelenül terveget szövök
Nem félek már semmitől, az ördög torkába bele köpök
Fárasztó a sok gondolkodás, jó nagy teher, jó rossz szokás
Ugyanaz vagyok mint te, te ugyanaz vagy mint én
Minden szokásom tőled vettem, űzött vad, nyughatatlan lettem
Nem nyugtat meg a dunai szél, nem nyugtat meg a dunai szél
Refrén:
Ohh hányszor mondják nekem is, ne csináld!
Még hetekig megyek oszt lehet kicsinál
Nem várok semmit mert a várakozástól a hideg kiráz
Gyerünk, megyünk nincsen mese, szorít, szorít rajtam a kabát
Felrepülök oszt le se esek, te lesel, neki nem veselkedel mert félsz
Hogy rád leselkedik a halál
Én bemegyek te vársz folyton-folyvást egy helyben állsz
Én lehet korán halok de konkrétan megéltem mit te álmaidban se látsz
Én pecázgattam volna veled neked kellett volna megszerelni
ha bedöglik a cekász
Szekáltuk volna a csajokat együtt az összeset elmondtam volna neked
’93- ban mentél el, fel sem fogtam annyit láttam hogy anyám zokog,
Hogy foghatta volna fel az óvodából éppen akkor hazahozott kisgyerek?
Most hiányzol nekem Édesapám
A nyár lett volna mindig a miénk megcsíptük volna az összes bigét
Velem énekelted volna hogy 'szép ez a táj, hogy szép ez a táj
'
Zokogok az okokon, tudom hogy a konokok, fejjel a falnak mint én sem topogok
Úgy jöttél meg mentél mint az oroszok, mint én, én is minden virágot beporozok
Porozok, pedig nem is bírja a máj, de sok azért ezért ez az ár
Mit az életeddel fizettél, de nyugodt szívvel intek búcsút
Mert tudom, hogy a világban mit tehettél te megtettél
Másnak a felébe bele törik a foga is, lehet akármennyire zorall is
Tudom milyen, mikor ellened a világ
Szomorkodhatnék, hogy elmentél
De büszkeséget érzek inkább
Hogy rám hagyatékoztad a tintát
Hogy te voltál az apám, hogy te voltál az Édesapám.
Refrén:
Ohh hányszor mondják nekem is, ne csináld!
Még hetekig megyek oszt lehet kicsinál
Nem várok semmit mert a várakozástól a hideg kiráz
Gyerünk, megyünk nincsen mese, szorít, szorít rajtam a kabát
Felrepülök oszt le se esek, te lesel, neki nem veselkedel mert félsz
Hogy rád leselkedik a halál
Én bemegyek te vársz folyton-folyvást egy helyben állsz
Én lehet korán halok de konkrétan megéltem mitt e álmaidban se látsz
Ohh hányszor mondják nekem is, ne csináld!
Még hetekig megyek oszt lehet kicsinál
Nem várok semmit mert a várakozástól a hideg kiráz
Gyerünk, megyünk nincsen mese, szorít, szorít rajtam a kabát
Felrepülök oszt le se esek, te lesel, neki nem veselkedel mert félsz
Hogy rád leselkedik a halál
Én bemegyek te vársz folyton-folyvást egy helyben állsz
Én lehet korán halok de konkrétan megéltem mitt e álmaidban se látsz
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
