|
|
|
| Előadó: | Kripton |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Jó pár perce állok, s bámulom az üres lapot,
Testem ég a láztól, az agyam az megfagyott.
A sok elpostázott cigiktől hamutárca gyomromban,
Mint dohány papírba, én is az éjszakába sodródtam.
Távol a valóságtól nem látom az erdőt a fától,
S ez nem az első, megcsináltam ugyanezt már párszor.
Ha csak egyszer látnám anyám, többé sosem bánkódna,
Áldásként nézett rám, de most az egyszer átkozna.
Hány óra? Ideje lenne végre talpra állni,
Átmenni a piroson, és nem pedig a zöldre várni.
Nem csak nézni, hanem látni a dolgok mögé,
Hogy ne cipeld a keresztet, megtaníts, át kell lökjél.
De minden rendben, elfogadod ezt úgy, ahogy van,
Ha elfogadod azt, hogy nem vagy más, mint egy sorstalan.
Bontatlan, ki kéne végre bontakoznom,
És minden egyes lépésem újra kéne gondolnom.
Nem vagyok más, nem vagyok más, nem vagyok más, csak egy elveszett gyerek,
Nem adom fel, nem adom fel, a kezem remeg, mégis tovább megyek.
Újabb esély, újabb lehetőség, egy újabb nap,
Újra esélyt kapok arra, hogy szétessek, mint a tegnap.
A baj az megkap, elbújhatok, úgyis rám talál,
A bűntudat, s a bánat az, ami élve felzabál.
Remélem érted már, vagy legalábbis kapiskálod,
Hogy miért viszem a lángot, hogy miért égettem a micot, yo.
Figyeld a srácot, nem lennék a helyében,
A szíve rendben, de káosz van a fejében.
Megértem, de nem értem, hogy miért is olyan komplikált,
Hogy miért választ az ember család helyett utcát.
Aki jó hozzád, sose bánts, mert utolér a karma,
És nem kér majd elnézést, hogy sajnálja, nem akarta.
Abbahagyta, feladott mindent, amit szeretett,
Elfogyott az ereje, képtelen húzni már a szekeret.
Elsárgult papírújság, tartalmatlan újság,
Fogadd el a tenyeret, hogyha azt feléd nyújtsák.
Nem vagyok más, nem vagyok más, nem vagyok más, csak egy elveszett gyerek,
Nem adom fel, nem adom fel, a kezem remeg, mégis tovább megyek.
Nem vagyok más, nem vagyok más, nem vagyok más, csak egy elveszett gyerek,
Nem adom fel, nem adom fel, a kezem remeg, mégis tovább megyek.
Nem vagyok más, nem vagyok más, nem vagyok más, csak egy elveszett gyerek,
Nem adom fel, nem adom fel, a kezem remeg, mégis tovább megyek.
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
