|
|
|
| Előadó: | Légy jó mindhalálig /musical/ |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
A felnőttek már tudják,
Mi rossz és mi jó…
Csak kisgyereknek mondják,
Ez nem való!
Hisz nem is bűn,
Nekik csak játék,
Ugratás, csíny, elvenni a másét!
Nem értenék úgysem, miért is sírsz….
Oly komisz tud lenni a gyerekszív….
Hisz mennyit ér? Pár rongyos krajcárt!
Ezért kell úgy sírni?
Nem tudják, az otthon mit jelent,
S mi otthonról jött, anyámtól az szent!
Másnak tán, pár falás, semmiség,
De nékem nincsen drágább ajándék!
Oly kevés, ami nekik jut, láttam!
Oly kevés, s hányan vannak rá, hányan!
A semmiből, a nincsből lett,
Mit fölfaltak itt!
Az én édesanyám, azt mondta nekem,
Bárhol, bármi vár, csak a jót tegyem!
Hisz jóra születtünk, hisz mind azért vagyunk,
Hogy a világ jobb legyen, egy kicsit általunk!
Miért tették hát? Miféle mulatság?
S mért nem volt köztük, csak egy, ki mellém állt?
A felnőtt tudja már,
Hogy mit, miért csinál
Egy gyerek, hogy tudná?
Mégis fáj!
A felnőtt végzi dolgát,
S az mind haszonnal jár.
Néki nem mulatság,
Mi másnak kár….
Csak gyerek lát
Mindenben tréfát.
Nem érti, hát gúnyol,
Bajt és jajszót…
Nem tudják, a szeretet mennyit ér!
Mit anyám küld, az édesebb mindennél!
Másnak tán, pár falás semmiség,
De nékem kincs, mit féltve őriznék!
Hisz oly kevés, ami otthon jut, láttam!
Oly kevés – hányan vannak rá, hányan!
A nincsből lett, a semmiből,
És elvették mind!
Az apám arra kért, hogy jó diák legyek,
Ha megállom helyem, rajtuk is segítek!
Mert otthon nincs sok pénz,
De van sok éhes száj!
S hogy a holnap mit hoz még,
Idővel rajtam áll.
Még hány hosszú év! Bár többet tehetnék!
Bár futnának az évek, fürge percekként!
Bár velük élhetnék!
És nem így – gyermekként….
De szép komoly szavú – felnőttként!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
