|
|
|
|
|
| Előadó: | Nomad |
|---|---|
| Album: | Új remény |
| Megjelenés: | 2018 |
| Hossz: | 5:38 |
| Szövegírók: |
Jánosi ’Cicó’ Szabolcs |
|
Mihalik Ábel Jánosi ’Cicó’ Szabolcs Nagy Levente Juhász Marcell |
|
| Kiadó: | Keytracks Hungary Nonprofit Kft |
| Stílus: | Rock |
| Címkék: | Keressük! |
Kié a kéz, mely hátamhoz ér?
Ha nem jön válasz minden szó aranyat ér.
Merre jársz? Hol lehetsz?
Keresem merre vagy, az ég földet ér.
Hallgatnám szavaidat.
Ref: De csak a csend szól, csak a csend, semmi más.
Csak a csend szól, puszta némaság.
De csak a csend szól, csak a csend, semmi más.
A képen álompor, a remény öleli át.
A percek évekként peregnek,
az ég földet ér, kapaszkodom mint falon a kép,
s vele minden szép emlék.
Nekem így vagy gyönyörű, nekem így vagy szép.
Én mindig melletted.
Tudom, hogy értem te is megtennéd.
Ref: De csak a csend szól, csak a csend, semmi más.
Csak a csend szól, puszta némaság.
De csak a csend szól, csak a csend, semmi más.
A képen álompor, a remény öleli át.
Ha újra látsz majd engem, fogod-e tudni a nevem?
Szeretsz-e majd úgy, ahogy én?
Mindennél jobban szerettem.
A Föld elnyeli a könnyem.
Minden eső felszárad egyszer.
Átírja szebbre a holnap, meggyógyítja a lelkem.
De addig is amíg benned a lélek,
minden lélegzeteddel harcolj az életedért!
Mintha ez lenne az utolsó perc.
A szemed előtt lebegjen a cél,
hogy mindig egy a győztes.
Hogyha elestél, állj fel a földről!
Senki nem állíthat meg.
Fuss, fuss, fuss, ahogy bírsz,
minden lélegzeteddel harcolj az életedért!
Mintha ez lenne az utolsó perc.
A szemed előtt lebegjen a cél,
hogy mindig egy a győztes.
Hogyha elestél, állj fel a földről!
Senki nem állíthat meg.
Ref: Csak a csend szól, csak a csend, semmi más.
De csak a csend szól, a remény ölel át.
Hogyha újra látsz majd engem, fogod-e tudni a nevem?
Szeretsz-e majd úgy, ahogy én?
Mindennél jobban szerettem.
A föld elnyeli a könnyem.
Minden eső felszárad egyszer.
Átírja szebbre a holnap, meggyógyítja a lelkem.
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
