|
|
|
| Előadó: | Nomad |
|---|---|
| Album: | Új remény |
| Megjelenés: | 2018 |
| Hossz: | 5:38 |
| Szövegírók: |
Jánosi ’Cicó’ Szabolcs |
|
Mihalik Ábel Jánosi ’Cicó’ Szabolcs Nagy Levente Juhász Marcell |
|
| Kiadó: | Keytracks Hungary Nonprofit Kft |
| Stílus: | Rock |
| Címkék: | Keressük! |
Kié a kéz, mely hátamhoz ér?
Ha nem jön válasz minden szó aranyat ér.
Merre jársz? Hol lehetsz?
Keresem merre vagy, az ég földet ér.
Hallgatnám szavaidat.
Ref: De csak a csend szól, csak a csend, semmi más.
Csak a csend szól, puszta némaság.
De csak a csend szól, csak a csend, semmi más.
A képen álompor, a remény öleli át.
A percek évekként peregnek,
az ég földet ér, kapaszkodom mint falon a kép,
s vele minden szép emlék.
Nekem így vagy gyönyörű, nekem így vagy szép.
Én mindig melletted.
Tudom, hogy értem te is megtennéd.
Ref: De csak a csend szól, csak a csend, semmi más.
Csak a csend szól, puszta némaság.
De csak a csend szól, csak a csend, semmi más.
A képen álompor, a remény öleli át.
Ha újra látsz majd engem, fogod-e tudni a nevem?
Szeretsz-e majd úgy, ahogy én?
Mindennél jobban szerettem.
A Föld elnyeli a könnyem.
Minden eső felszárad egyszer.
Átírja szebbre a holnap, meggyógyítja a lelkem.
De addig is amíg benned a lélek,
minden lélegzeteddel harcolj az életedért!
Mintha ez lenne az utolsó perc.
A szemed előtt lebegjen a cél,
hogy mindig egy a győztes.
Hogyha elestél, állj fel a földről!
Senki nem állíthat meg.
Fuss, fuss, fuss, ahogy bírsz,
minden lélegzeteddel harcolj az életedért!
Mintha ez lenne az utolsó perc.
A szemed előtt lebegjen a cél,
hogy mindig egy a győztes.
Hogyha elestél, állj fel a földről!
Senki nem állíthat meg.
Ref: Csak a csend szól, csak a csend, semmi más.
De csak a csend szól, a remény ölel át.
Hogyha újra látsz majd engem, fogod-e tudni a nevem?
Szeretsz-e majd úgy, ahogy én?
Mindennél jobban szerettem.
A föld elnyeli a könnyem.
Minden eső felszárad egyszer.
Átírja szebbre a holnap, meggyógyítja a lelkem.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
