|
|
|
| Előadó: | Rúzsa Magdi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rúzsa Magdolna |
|
Szakos Krisztián Rúzsa Magdolna |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Lennék gyümölcs nyárutón a kertben
Fehér lepke tenyeredbe rejtve
Gyerekkacaj a Dunakanyar partján
Fülledt sikoly nimfáid ajkán
Öregember szívében a tenger
Engem kérlek soha ne eressz el
Vizes lábnyom a betonon a nyárban
Neked őrzöm a világom, hogy láthasd
Állj meg néha utadon
Lélegezni szabadon
Mámorító az életfolyón
Állj meg néha utadon
Lélegezni szabadon
Mámorító, mámorító
Lennék ágyad frissen megvetve
Színes fonál a hajadba tekerve
Gyöngykoszorú ünnepeken rajtad
Nyitott kapu, hogy belépjenek rajtam
Lennék nyárfa árnyékában bánat
Én majd téged úgyis mindig áldlak
Lennék sóhaj, utolsó a hóban
Fehér fény egy hosszú alagútban
Állj meg néha utadon
Lélegezni szabadon
Mámorító az életfolyón
Állj meg néha utadon
Lélegezni szabadon
Mámorító, mámorító
Tedd a kezed szépen halk imára
Örömünknek ne legyen nagy ára
Lennék én a szívedben a reggel
Engem soha ne eressz el
A Most így a jó című slágerével elért sikereket követően Tarány Tamás nem állt meg, és a korábban megjelent kislemezek után egy személyes hangvételű videóklippel örvendeztette meg rajongóit, amely az Én ott leszek című dalhoz készült.
„Az Én ott leszek egy komplex dal. Mindenkinek mást jelent, így mindenki találhat benne neki való igazságot. Azonban egy pontban összeérnek ezek az igazságok, mégpedig abban, hogy mindennek van vége.
És ott a világ végén állva van egy pillanat, amikor veszel egy mély levegőt, és akkor látod meg mindennek az értelmét. Legyen az egy kapcsolat vége, egy időszak vége, egy covidtól megfeneklett világ, vagy akár egy szép hosszú és tartalmas élet vége.
Különbözőek, de egy pontban mégis összeérnek. És mi az ami mindig ott lesz? A vigasz.
- Ezek mellett a gondolatok mellett született meg ez a dal. Számomra személyes és mégis mindenkié.
A klippel együtt pedig egyfajta megemlékezéssé vált a nagyapám előtt, aki nagyon sokat hajózott életének fiatal éveiben, tengeren, mint matróz, a Dunán pedig már kapitányként egy ideig.
Ezzel a klippel szerettünk volna neki, valamint néhai Farbinger Tamásnak tisztelegni, aki több mint három évtizeden át járta a világot különböző, magyar lobogó alatt futó hajókon, és egyike volt azoknak, akik szolgáltak az utolsó magyar tengerjáró, a Radnóti utolsó útján is. Az ő saját kezűleg készített világítótornyánál és a mellette található különleges, emlékekkel teli házában forgott a klip egy része.”
Fotó: Tarány Tamás
